2017. április 22., szombat

Váratlan, 45.rész

- Hoztam neked egy kosárnacit – lépett a szobámba Wyatt. Szürke melegítőalsót viselt, kék kapucnis felsővel.
- Mégis minek?
- Gondoltam, hátha neked nincs – vont vállat és ledobta a nadrágot az ágyamra, majd mellécsüccsent.
- Egyrészt van, másrészt elég hideg van egy rövid nadrághoz – céloztam a zord időjárásra.
- Felhúzhatod a melegítőd alá.
- Annak semmi értelme nem lenne – húztam össze a szememet értetlenül.
- Dehogynem. Menő – vigyorodott el Wyatt.
- Neked fogalmad nincs, mi ma a menő – nevettem el magamat.
- Ezt nem mondhatod komolyan. Akkor nem is vagyok népszerű?
- Hogy jutottál erre a következtetésre?
- Hát, nem az népszerű, aki menő? – ráncolta a szemöldökét. – Cuki a nadrágod.
- Köszi – néztem le a melegítőmre.
- Keat már lent van, menjünk – nézett a telefonjára Wyatt.
- Rendben – indultunk neki.
Keaton egy fekete, zsebes melegítő alsót viselt, egy fekete kapucnis felsővel, aminek a könyökén néhány fehér csík volt. Pont úgy nézett ki, mint…
- De édes! Ugyanolyan a felsőtök?  - mutattam az immár egymás mellett álldogáló fiúkra.
- Úgy ám! – karolta át barátja nyakát játékosan Wyatt.
- Nagyon romantikus – vigyorogtam elégedetten.
- Wyatt ragaszkodott hozzá – nézett az égre lemondóan Keaton.
- Tulajdonképpen, sunyiban kinéztem, hogy mit vesz, és én is megvettem – nevette el magát Wyatt.
- Sejtettem.
- Bár, a mai napig nem értem, Keat miért nem akar összeöltözni velem – biggyesztette le szája sarkát Wy.
- Mert nyálas – érkezett a válasz.
- Tiszta bromance – kuncogtam halkan.
- Te csak hallgass, hercegnő!
- Ugyan miért? Én bármikor összeöltöznék Wyattel – kacsintottam az említett személyre.
- Tessék! Köszönöm, Roycy.
- Igazán nincs mit.
- Akkor a hétvégén el is mehetnénk valami közös pólót venni.
- Igen! És hétfőn abba mehetnénk suliba – kontráztam.
- Sokáig ácsorgunk még itt? Ennyire nincsen meleg – szólt közbe Keaton morcosan, a hideg március elejei időjárásra célozva.
- Igaza van – értettem egyet dideregve. - Menjünk.
- És Roycy, mesélj – szakította meg a néhány másodpercnyi csendet Wyatt, miután elindultunk.
Én mentem középen, ő a jobbomon, míg Keaton a bal oldalamon.
- Ugyan, miről? – emeltem fel a fejemet értetlenül.
- Amióta itt vagy, még egyszer sem kérdeztem meg, hogy hogy érzed magad.
- Szerintem, ezt már kis milliószor megkérdezted – nevettem el magamat.
- Úgy értem, már elég sok idő eltelt, hogy ideköltöztél.
- Lassan egy év – biccentettem egyetértően.
- Azért az egy év egy kicsit túlzás – szúrta közbe Keaton.
- Csak nagyon lassan – pontosítottam, mire Keat amolyan „legyen” bólintással elfogadta a helyzetet.
- Szóval, nem bánod, hogy idejöttél? – folytatta a vallatásom Wyatt.
- Azt sosem bántam.
- De örülsz, hogy itt vagy?
- Igen, szeretek itt lenni – mosolyodtam el őszintén. Nagyon szerettem.
- Itt találkoztunk először – érkeztünk meg a pályára.
- Nem semmi egy találkozás volt, egyeske és ketteske – vigyorodtam el.
- A mai napig nem tudom felfogni, hogy lehettem én a ketteske – merengett Keaton.
- A mai napig nem kaptam vissza a rajzomat – tettem hozzá fintorogva.
- Ennyire hiányzik vagy csak azért, mert pont nálam van? – húzta mindent tudó, beképzelt mosolyra száját Keaton.
- Tulajdonképpen csupán az zavar, hogy ilyen zavartalanul lopkodod a képeimet – forgattam a szememet viccelődve.
- Ez egy elég régi sztori, fejezzétek be. Játszunk – állította meg az alakulófélben lévő vitánkat Wyatt, és megindult a palánk irányába.
- Mit tennél velük, ha visszaadnám? Mennének a fiókba? – lépett közelebb Keat, tekintetét Wyatt távolodó alakjára szegezve.
- Hát, nem tagadom, hogy nem ezekkel plakátolom ki a szobám falát – húztam el a számat.
- Akkor meg, nem mindegy?
- És neked nem mindegy? – kérdeztem vissza.
- Nem.
- Nekem sem!
- Mi mást is mondanál – fordult felém Keat, mélyen a szemembe nézve.
- Mondjuk igent.
- Nem elméleti alapon gondoltam.
- Tudom.
- Muszáj mindig ellent mondanod? – sóhajtott egy nagyot Keat.
- A véremben van. Ugyanakkor ezt én is kérdezhetném tőled.
- Jó. Nem fázol?
- Egy kicsit.
- Akkor menjünk mozogni – simította kezét a hátamra, majd egy kicsit megtolt, hogy elinduljak.
- Oké.


Következő rész:  
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/04/varatlan46.html 
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/04/varatlan44.html
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )