- Jól van, akkor
most eljött az ajándékozás ideje – jelentette be az ofő, mire mindenki izgatottan levonult a nagyterembe, ahol és szépen körberaktuk a székeket, és mindenki helyet
foglalt. Én Csenge és Konrád között ültem, Csenge mellett Eszti, Konrád mellett pedig Krisz terpeszkedett.
Az volt a lényeg,
hogy nem el kellett árulni a konkrét személy nevét, akit húztunk, hanem megpróbáltuk
jellemezni, mígnem magára ismert. Nem is szaporítanám a szót, inkább csak
felsorolom, ki kit húzott.
Krisz vállalkozó
szellemévek indította meg a sort, és mivel Esztit húzta, hamar körbe is értünk,
mivel Eszti ugyebár Kriszt húzta. Ezen mindenki jól mulatott. Konrád vállalta,
hogy folytatja, ő pedig Barbit húzta, akit nagyjából az ájulás kerülgette, mikor kapott két puszit a barátomtól. Barbi Vivit húzta, Vivi
Klaudiát – ez persze egy cseppet furcsának bizonyult, hogy pont így összejöttek
a dolgaik így hárman, de inkább annyiban hagytuk – Klaudia viszont Konrádot,
ezzel ismét lezárva a láncot. Klaudia két olyan cuppanós csókkal látta el
Konrádot, hogy komolyan elgondolkodtam, megkérem, mossa meg az arcát. Na, jó.
Ez csúnya volt, de felütötte fejét a zöld szörnyeteg a gondolataimban. Az
ajándékozást Regi folytatta, őt követte Bence, majd Dóri. Ezután Dominik jelentkezett
a kezdésre.
- Jé, ez én
vagyok – ismertem hirtelen magamra, mire Dominik fejcsóválás közepette nyújtotta
át az ajándékát, majd nyomott két puszit az arcomra. Mivel én következtem,
összeszedtem a gondolataimat, és igyekeztem a lehető legpozitívabban jellemezni Gergőt. Valahogy magára is ismert, esetlenül és meglehetősen kelletlenül megölelt, majd folytatta a sort. Követte Bori, majd Tibi, Anti és végül Csenge,
aki mivel Dominikot húzta, végleg bezárta a kört.
- Ki húzta Vili
bát? – forgolódott értetlenül Krisz, mivel úgy tűnt, senki nem
maradt ki.
- Hogy engem? A
nem jóját! Kifelejtettem magamat! – csapott a homlokára az ofő felismerésében. Hát ez várható volt.
Mindenki
megtekintette klasszabbnál klasszabb ajándékait. Konrád röhögve konstatálta,
hogy az ajándékszatyrában konkrétan minden szív alakú, én pedig örömmel
forgattam a kosárlabdás kulcstartómat, igyekezve nem tudomást venni a szerelem
kosárkáról.
- Most pedig
mindenki ehet-ihat, de gyertek vissza hamar, mert tartogatok még egy s mást a
mai estére – intett minket Vili bá, így mindenki hamar befejezte az étkezést,
és tányérokkal meg poharakkal tértünk vissza a helyünkre.
- Mi jót
csinálunk? – érdeklődött Tibi kíváncsian.
- A feladat
nagyon egyszerű. Mindenki mesél magáról valamit, amit csak kevesen tudnak, valami
bizalmasat, amivel jobban megismerhetjük egymást – magyarázta az ofő lelkesen. – Persze semmi kényszer, olyat mondjatok el, amit szívesen
elmondotok, nehogy nekem valaki kiakadjon.
- Érdekesnek
ígérkezik – fektette a székem támlájára karját Konrád, és megigazította a
vállamról lecsúszott pulcsimat, de közben nem ért hozzám, nem ölelt át. –
Remélem nem az év eleji jellemzőkkel illeti majd
magát mindenki – célzott egy jóval korábbi
nevetésünk tárgyára, mire finoman elmosolyodtam.
- Kezdem én –
indította meg a kört az ofő. – Bizonyára
mindannyian tudjátok, hogy ti vagytok az első osztályom, és az eddigiek során folyamatosan döbbenek csak rá, milyen nehéz is ez az egész. Ugyanakkor nagyon hálás
vagyok, hogy mindezt veletek élhetem át, mivel nagyon rendesen vagytok velem,
pedig mindent elfelejtek – ingatta a fejét szórakozottan. AZ osztály ózott egy
rövidet, megköszönve a bókot, majd Vivi felszólalt.
- Tessék mesélni
az első szerelméről! – kérte Vili bát.
- Komolyan? Első szerelem? Ez izgat itt mindenkit? - vonta fel a szemöldökét,
leginkább a fiúkra célozva.
- Engem nem igazán
– vallotta be őszintén Dominik fesztelenül.
- Sejtettem –
nyugtázta az ofő, de azért eleget tett a kérésnek.
Mikor befejezte a
sztorit, a lányok mind odavoltak, míg a fiúk amolyan „hát ez semmi különös nem
volt” stílusban dőltek hátra a székükön.
- Ez nagyon
romantikus – súgtam Csengének, aki egyetértően bólogatott.
- Nekem is
tetszett – lelkendezett Eszti mellette.
- Főleg, hogy átmászott az erkélyeken – vigyorogtam izgatottan.
- Tényleg ez
neked a romantikus, bokasérült lány? – hajolt a fülemhez Konrád, szája kis
híján a bőrömhöz ért.
- Szerinted talán
nem az? – kérdeztem vissza félszegen.
- Szerintem
visszautasítani egy remek ajánlatot, és egy lányt választani Amerika helyett,
na ez a romantikus – vont vállat lezserül.
- Ez tényleg
romantikus lehet. Bár nem tudom, értem senki nem tett ilyet – merengtem a
lábamat vizslatva.
- Hogy nem-e? –
rökönyödött meg Konrád mellettem.
- Te nem miattam
maradtál – döntöttem oldalra a fejem, őszintén elmosolyodva. Nem volt ezzel semmi gond.
- Úgy érted, nem
teljes mértékben miattad – javított ki szembe fordulva velem.
- Úgy értem, volt
egy csomó másik indokod is, ami sokat nyomott a latban – feleltem a szemébe
nézve.
- Jó, de akkor is…
- kezdte volna, de közbevágtam.
- Miért vagy
ilyen? Nincs ezzel az ég világon semmi baj, hisz alig ismertél, nem baj, hogy
nem az volt a nagy ok, hogy nem akarsz itt hagyni vagy ilyesmi – bizonygattam,
mert kivételesen tényleg így gondoltam.
Következő rész:
Minél hamarabb folytasd ezt is meg a felejthetlen nyarat is!! ❤
VálaszTörlésNagyon joo.❤❤ Hamar a kövit..
VálaszTörlés