- És
mit is kaptatok karácsonyra? Már nem is emlékszem – töprengtem hangosan a
Button gyerekeknek címezve kérdésemet.
A
nappali L alakú fotelében üldögéltünk mind a hatan, kezünkben jegeskakaóval és
kávéval, a tévé halkan ment a háttérben, mi pedig (szokás szerint hangosan) beszélgettünk.
- Hogy
jött ez most ide? – értetlenkedett közvetlen mellettem Dexter.
- Csak
úgy eszembe jutott – vontam vállat egyszerűen.
- Mégis
honnan? – forgatta a szemeit a kanapé végében Seth.
- A tűlevelekről.
- Tűlevelek? – vonta fel a szemöldökét Coop, aki velem szemben
trónolt egy fotelben.
- Aha –
emeltem fel a kanapé rései közül kipiszkált két darab tűlevelet röhögve,
mire Norbi érdeklődve hajolt közelebb.
- Nem
takarítok elég tüzetesen? – mélázott elvéve a két kis növényke darabot.
- Ezt tűlevelek nélkül is kijelenthetjük – vágta rá
azonnal Talia, mire felnevettünk.
- Szóval,
mit is kaptatok? – tértem vissza az eredeti témára, mert bár akkor megbeszéltük
ezeket a dolgokat, nem valami részletesen.
- Én
egy lovat – felelte lazán Talia a körmét piszkálva.
- Hogy
mi van? Azt mondtad, ruhákat – döbbentem le teljesen.
- Azt
is – tette hozzá a legkisebb Button.
- Most
akkor van egy lovatok? – értetlenkedett a bátyám hüledezve.
- A
gazdagság nem ismer határokat – jelentettem ki fesztelenül.
-
Nincsen lovunk, ti nagyon hülyék, csak a lovardában, ahova Tal jár, az egyik ló
papíron az övé – ismertette a helyzetet Dexter.
- Te
vagy a nagyon hülye! – vágtuk rá egyszerre Norbival, megragadva a lényeget.
- És mi
a neve a pacinak? – kíváncsiskodott a bátyám izgatottan.
- Ryan
Gosling – közölte Cooper vihogva, mi pedig várakozásteljesen Taliára meredtünk,
aki csak helyeslően bólintott egyet.
-
Tartom magam az előbbi
kijelentésemhez – jegyeztem meg, mire Dex
felnevetett.
- Én
egy utat kaptam Spanyolországba – mesélte Penelopé-Tammara, mire döbbentem
fordultam felé.
- Te
még itt vagy? – csusszant ki a számon, de aztán gyorsan hozzátettem. – Spanyol?
Azta! – mosolyogtam, majd Talia felé fordulva tátogtam egy sort. – Mióta van
itt?
- Végig
itt volt – súgta a fülembe Dex, mire Coop szinte azonnal felugrott.
- Mit
sutyorogtok ti? – vont kérdőre
minket, Dex pedig egyszerűen Pene
irányába biccentett.
- Kár,
hogy ilyenkor sosem vagyunk együtt – biggyesztettem le a számat.
- Milyenkor,
angyalom? – állította vissza a számat Dexter, finoman felfelé kunkorítva, hogy
mosolyogjak.
-
Például karácsonykor.
-
Egyszer együtt szilvesztereztünk – emlékeztett Cooper.
-
Tényleg! Hány éve volt az már? – töprengett Talia hangosan.
- Azt
hiszem, öt – felelte Norbi elmélázva.
- Ja.
És ti smároltatok – röhögött Cooper, mire az említett két fél erősen elvörösödött.
- Smár
a nyavalyát! Egy sima szájra puszi volt! – ellenkezett Talia a bátyát püfölve.
- Nem
rémlik – szólt közbe Seth elgondolkodva.
- Nekem
se – helyeselt a barátnője,
mire mindenki értetlenül fordult a lány felé. – Mi van?
-
Sethy, te nem voltál itt – jegyezte meg Coop, Seth pedig egy amolyan „ja, akkor
tök mindegy” pillantással nyugtázta a dolgot, elégedetten konstatálva, hogy nem
a memóriájával van gond.
- Hozok
még egy kört, ki kér? – emeltem fel az üres poharamat, és persze, mindenki
jelentkezett.
-
Segítek – hallottam mögöttem Dex hangját, majd együtt kivonultunk a konyhába.
- Jó kis
Szilveszter volt, nem igaz? – kérdezte tárgyilagosan, mire lesütöttem a
szememet és egyetértően hümmögtem egyet.
- Hm. Igen.
- Nem tudom, te,
hogy vagy vele, de nekem úgy rémlik, elcsattant még egy csók éjfélkor, amiről csak te és én tudunk – lépkedett egyre közelebb, én pedig
folyamatosan hátráltam, mígnem elfogyott mögöttem a hely, hátam a falnak
szorult.
- Csók? – vontam fel
a szemöldökömet, megjátszva az értetlenkedés, a tálcát pedig védelmezően a mellkasom elé szorítottam.
- Ne mondd, hogy
nem emlékszel, L. Összetöröd a szívem – hámozta ki az ujjaim közül a tálcát
Dexter, és lerakta az asztalra.
- Mit csinálsz itt? – jött ki utánam Dexter, és leült mellém a
lépcsőre.
- Csak várom a tűzijátékot – feleltem az
eget bámulva.
- Mikor is kezdődik?
- Még két perc – néztem az órámra, ami éppen 0.13-at mutatott.
- Hihetetlen, hogy Nahuel lekapta Talt – vigyorodott el Dex, én
pedig felnevettem, felidézve a pillanatot, mikor éjfélre mutatott az óra, a
bátyám pedig nemes egyszerűséggel egy másodperc erejéig Talia szájának nyomta a sajátját. Kissé
összerázkódtam a hidegben. Dex lehámozta magáról a kabátját, felállt, és
finoman a hátamra borította, majd ismét helyet foglalt mellettem.
- Köszönöm – mosolyogtam rá hálásan.
- Igazából, minden lánynak jár éjfélkor egy csók – nézett mélyen a
szemembe, én pedig elmerültem a tekintetében.
- A-azt hiszem, e-erről már le-lemaradtam – dadogtam egyrészt a hidegtől, másrészt zavaromban.
- Még semmi sincs veszve – hajolt felém. Egyre közelebb került,
mígnem már éreztem forró leheletét a számon. A következő pillanatban legyőzte a közöttünk lévő pár centit is, száját finoman az enyémre tapasztotta, miközben előttünk az eget beterítették a megannyi színes pontok.
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!! <3
Következő rész:
Dex és Lia forever
VálaszTörlésBoldog Új Évet!
Kovit gyorsan legyszi��
VálaszTörlésFantasztikus! De nem hagyhatod igy abba. Rosszabb mint egy kinzas