- A buli tíz perc
múlva kezdődik – közölte az órájára pillantva
Eni.
- Mindjárt jön
értem Ol – vigyorgott Evi eszelősen.
Végül nem
hármasban öltöztünk be, mint tavaly. Eni úgy döntött, csatlakozik Macihoz, és
dementor lesz, Evi meg egy szépséges boszorkánnyá avanzsálódott.
Én, amolyan
mainstream módon pedig Harley Quinnek, a Jokerem pedig már kopogtatott is az
ajtón, azonban Ol és Maci eléfurakodott.
- Mehetünk,
drágám? – raggatta kézen Chucky a boszit.
- Dementorné –
hajolt meg lovagiasan Maci Eni előtt, majd mind a négyen eltűntek a szemünk elől.
- Hello, szívem –
vigyorgott ördögien vörös szájával Dodi.
- Puddin –
sikkantottam fel boldogan, mire Dodi nem bírta megállni, elröhögte magát.
- Jól nézel ki – csettintett
a nyelvével elismerősen.
- Meg kell, hogy
mondjam, maga is, Mr. J – biccentettem.
Dodi a móka
kedvéért zöldre festette az haját, felvarratott néhány tetkót (na, jó, nem
teljesen), kifestette a száját vörösre, a szemeit pedig feketére. Egy alaposan
kigombolkozott fekete inget viselt, bordó zakóval és sötét nadrággal.
Én azért nem
voltam ennyire bevállalós, csak parókát húztam, egy piros és kék rövidnadrággal,
meg hasonló színű haspólóval.
- Mehetünk? –
nyújtotta a kezét Dodi, én pedig belekaroltam.
- Természetesen.
- A bulit a
tornacsarnokban tartották, és mivel ez egy iskolai rendezvényként készült, nem
volt semmi alkohol, vagy egyéb megvetni való dolog. Ettől függetlenül a hangulat remeknek bizonyult.
Ám amint
beléptünk, elkapott egy érzés, mely nem hagyott nyugodni.
- Kimegyek a
mosdóba – súgtam Dodi fülébe, aki csak egy szimpla bólintással nyugtázta, mert
közben már a nem messze álló GD-re összpontosított.
A mosdóban
megmostam a kezem, és óvatosan hideg vizet lögyböltem az arcomra, majd a
tükörbe néztem. Egy meglehetősen szomorú Adél nézett vissza rám.
Ez egy olyan buli
volt, ahol tipikusan arra vágytam, hogy Naughval lehessek. Annyiszor álmodoztam
arról, hogy együtt lassúzunk, én a vállára hajtom a fejemet, ő pedig finoman még jobban magához
szorít. A többiről már ne is beszéljünk.
Borzasztóan
hiányzott, és ezen semmi nem segített, a harag pedig cseppet sem enyhítette.
Nagyot sóhajtva
hagytam el a mosdót, és indultam vissza a terembe a többiekhez.
Táncoltam a
csajokkal néhány számot, aztán Dodi is felkért, és alaposan megtáncoltatott,
ami némiképp feldobta a kedvem. Macinak is sikerült elcsípnie egy szám erejéig,
őt pedig Ol követte, majd GD.
Éreztem, hogy mindenki tisztában van a nyomorult helyzetemmel, és segíteni
szeretnének a maguk módján, ez pedig jól esett. Tekintetem nem egyszer tévedt
Dracula irányába, aki sötétbe burkolódzva mulatott a haverjaival, és az őt körülvevő lányokkal. Néha viszonozta a pillantásomat, de
olyankor mindig elkaptam a tekintetem, fejemet pedig a másik irányába
fordítottam.
Néhány óra
elteltével, mikor még mindig nem sikerült leküzdenem a fájdalmat a
mellkasomban, és a szívemben, úgy döntöttem, elhagyom a bulit. Mindenkinek azt
mondtam, levegőzni megyek, mert nem akartam, hogy itt
tartsanak, és tudtam, nem
fognak követni, mondván, hogy szegény, szerencsétlen Adél hadd legyen egy
percet magában a bánatával.
Már a lépcsőn haladtam felfele, amikor valaki utánam szólt.
- Hé, Snádi!
Zakatoló szívvel
fordultam meg.
Naugh a lépcső aljában állt, míg én majdnem a legfelső lépcsőfokon toporogtam.
- Tessék? –
nyögtem a könnyeimmel küszködve.
- Esetleg van rám
egy perced? – érdeklődött zsebébe süllyesztve a kezeit.
- Most nem a
legalkalmasabb – feleltem, mert nem akartam előtte sírva fakadni.
- Szerintem,
neked sosem lesz alkalmas – rázta a fejét Naugh, és ezúttal nem csipkelődni akart, csak jelezni, hogy a jelenlegi kapcsolatunkból
kifolyólag valóban nem lesz ennél se jobb, se rosszabb.
- De igen, csak
nem most. Ne haragudj – indultam meg a folyosón, azonban Naugh igen hamar
utolért, elkapta a csuklóm és maga felé fordított.
- Gondolkodtam. Tudod, miért
nem működik ez kettőnk között? – lengette meg mutatóujját közötte és
közöttem.
- Mert barátnőd van? – vontam fel a szemöldököm, miközben a szemem megtelt
könnyekkel.
- Nem éppen –
ingatta a fejét Naugh. – Hanem azért, mert te nem tudod, hogy nincs barátnőm.
Kijelentését
követően időt sem adott, hogy
felfogjam a hallottakat, karját a derekam köré fonta és magához rántott, száját a számra tapasztotta. Szabad
kezét az arcomra simította, míg én a nyaka köré fontam a karom.
Azt hiszem, abban
a pillanatban számomra megszűnt a világ. Egy másodperc erejéig kinyitottam a szemem,
hogy meggyőződjek róla, nem csupán álmodom. Naugh válla fölött
észrevettem egy távolodó alakot, és majdnem biztos voltam benne, hogy Dodi az,
de akkor, abban a minutumban semmi nem érdekelt Naughn, és a csókján kívül.
"- Egy rövid csók. - Legyen, de te adod. - Nem mindegy, ki adja? - Ó, nem. Azt akarom, hogy te csókolj meg engem. Hogy te akarj megcsókolni." /A vonzás törvénye/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Ááá ez nagyon jó!! �������� Nagyon imádom! ❤❤❤❤��
VálaszTörlésKöszönöm :))
TörlésNagyon jó lett!😍😍 De Dodi...😭
VálaszTörlésKöszi <3
TörlésNah ennek mar itt volt az ideje;) imadom <3
VálaszTörlésKöszönöm <3
TörlésJó let, de szegény Dodi :(
VálaszTörlésKöszi!! :))
TörlésCsak én gondolkodtam el azon hogy lehet hogy Dodi azért érez valamit Adél iránt?😏
VálaszTörlésNem, nem csak te. XD
TörlésAdél viheti Naughot de nekem kell Dodi *.*
VálaszTörlésEzt észben tartom ;)
TörlésMikor lesz a kövu rész.?:D
VálaszTörlés