- Meg is írom a
blogomban – ironizált Dominik.
- Azért azt nem
kéne – sandított rá szórakozottan Konrád.
- Próbálj meg
visszatartani – játszotta tovább a szerepét Dominik.
- Majd Luca
lebirkózik – húzott maga elé Konrád, és nem tudtam, ez most egy fenyegetés e,
mondván, hogy simán legyőzöm, vagy esetleg Dominik már a kijelentés elhangozta után simán belehal a
röhögésbe.
- Most nagyon
megijedtem – vigyorgott gúnyosan Dominik.
- Le tudnálak
nyomni, Dumbó – kezdtem hadonászni az ökleimmel, mire mindenki felnevetett.
- Gyertek,
gyerekek! Kezdünk – sétált be a tornaterembe Vili bá.
- Meg ne sérülj
nekem, te lány – súgta a fülembe Konrád, majd csatlakozott Kriszhez. Valószínűleg arra célzott, hogy most,
hogy végre újult erővel visszatérhetek az edzésekhez, jobb volna, ha nem tiltanám el magamat
újabb egy hónapra.
Mosolyogva
sétáltam a lányokhoz, majd mind törökülésben helyet foglaltunk közvetlen Vili
bá előtt.
- Ismertetném a
mai ütemtervet. Először bemelegítünk, aztán pályát hosszában elfelezve pedig párosával fogtok
egy-egyezni. Remélem lesz elég idő rá, hogy mindenki pajtásba kerüljön mindenkivel.
Egy kellemes kis
bemelegítés után kettesével felsorakoztunk az alapvonal mögé mindkét oldalt.
- A pályát
hosszában elfelezzük, akkor indulhat a következő kettes, mikor az
előzőek már a félpályán túl vannak. Minden
páros egy egész kört megy, tehát egyszer az egyik egyszer a másik támad. És,
indulhat az első! – fújt a meg a
sípját Vili bá.
Először Esztivel
kerültem össze, után Csenge, más így tovább.
- Hello, kislány
– találtam magam szemben Krisszel.
- Hali – intettem
félve.
- Ne aggódj, nem
harapok – vigyorodott el, mire felvontam a szemöldökömet.
- Ezt most
higgyem is el?
- Miért ne
tennéd?
- Biztos ez a
taktikád, hogy védekezéskor jól beleharapsz szegény támadóba – mondtam komoly
képpel, mire Konrád mögöttem röviden felnevetett.
Óvatosan
feléfordítottam a fejemet. A falnak támaszkodva állt, fél lábát felhúzva, hóna
alatt lazán tartva a labdát. Haja kissé izzadt volt, így homlokára és nyakára
tapadt, tekintete a pályán játszókra tapadt. Ahogy e0lnéztem őt, egy pillanatra el sem hittem, hogy engem akart.
- Gyere, kislány –
lapogatta meg a hátamat Krisz figyelmeztetve, hogy mi jövünk.
Krisz sikeresen
legyőzött, de végig kimérten és finoman játszott, nehogy valami bajom
eshessen.
- Hát, itt
volnánk, bokasérült lány – csatlakozott hozzám a következő körben Konrád.
- Igen, itt.
- Ne is álmodj
róla, hogy hagyni foglak – jelentette ki magabiztosan.
- Én nem is… -
kezdtem volna ellenkezni, de közbevágott.
- Oké, hogy
együtt járunk, de akkor sem lehet róla szó! – folytatta komolyan.
- Persze,
nyilván, de én…
- Semmi de!
Ilyenkor igazán félretehetnéd az érzéseidet – szapult tovább, bizonyára remekül
szórakozva magán és rajtam.
- Képtelen vagyok
rá! – mentem végül bele a játékba, mert így legalább megszólalhattam.
- Nem hiszem el!
Mindegy, nem számít, akkor sem foglak hagyni – bizonygatta magának vagy nekem,
nem is tudom. Jobbnak láttam szavak helyett bevetni a kiskutya tekintetet.
- Légyszi!
- Ez nagyon édes
– mutatott az arcomra. – Majdnem annyira, mint mikor fekvőt nyomtál.
- Haha –
fintorogtam durcásan.
- Ugyan, Luca –
fogta két kezébe az arcomat. – Gyere, mérkőzzünk meg.
- Okés.
Természetesen
Konrád is legyőzött, és akarva akaratlanul sokkalta óvatosabb volt Krisznél, vagy bárki másnál. Alig bírtam koncentrálni
mellette, mikor védekezéskor kezét a derekamnál tartotta.
Dominik volt az,
aki visszarángatott a jelenbe mámoros ábrándjaim földjéről.
- Annyi neked –
somolygott gonoszan.
- Ne már, Dumbó! Neked
lesz annyi – néztem vissza rá harcias tekintettel.
- Én a helyedben
félnék, haver – veregette meg Dominik vállát Krisz vigyorogva.
- Én pedig
Liliomszál helyében félnék – hárított Dominik. Konrádnak egy minutum erejéig
megvillant a tekintete, de aztán mintha semmi nem történt volna összenevetett
valamin Krisszel. Talán csak képzeltem az egészet, káprázott a szemem.
Ezekután Gergővel és Klaudiával is párba kerültem, ami már egyáltalán nem tett
boldoggá, sőt, mi több, igyekeztem legalább egy méter távolságot tartani. Már csak elővigyázatosságból.
Következő rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése