Az este további részében nem is jutott eszembe Jaxx, vagy
bármi, ami vele kapcsolatos lett volna. Természetesen nem került elő nem jelent meg hirtelen, amiből mindannyian arra következtettünk, hogy Dank csak részegen hadovált össze-vissza.
Nem ez lett volna az első alkalom.
- Ki kell mennem a mosdóba – súgtam Leif fülébe, mire
lassan elengedett, és bólintott egyet.
A lenti fürdőszobában éppen hányt valaki, ezért úgy döntöttem megszegem, a ne menj az emeltre szabályt, átbújtam a lépcső előtti akadály alatt, és felosontam
az emeltre.
Ezt a szabályt még évekkel ezelőtt hozták a házigazdák, mivel senki nem akar részegség
miatt lezuhanni az emeltről és kórházban bulizni tovább. Meglepően okos megoldásokat
eszeltek ki, és szerencsére mindenki megértette és elsajátította ezeket az óvintézkedéseket.
Tekintve, hogy én nem voltam se részeg, se öntudatlan,
viszont nagyon kellett pisilnem és nem bírom a hányásszagot, úgy éreztem,
kivételesen megtehetem.
Azonban még sosem jártam Dankék emeletén, így kénytelen
voltam sorban, mindenhova benyitni, és felmérni a terepet. Végül sikeresen
megtaláltam a WC-t, de mielőtt visszaindultam volna a többiekhez, mivel igencsak furdalt a kíváncsiság, benyitottam a többi szobába is, ami kimaradt.
A folyosó legvégén lévő szobában erős félhomály
uralkodott, de megláttam egy
hatalmas franciaágyat, ami
nagyon csábított. Gyorsan körülnéztem, majd beléptem a szobába és kényelmesen
levetettem magam az ágyra.
- Bakker, de kényelmes – dünnyögtem magamnak elterülve.
- Örülök, hogy kényelmesnek találod az ágyam – hallottam
egy hangot a szoba sarkából, mire ijedten ültem fel.
- Ki az?
- Rég találkoztunk, Syd – kapcsolta fel a lámpát Jaxx.
Egy fotelben ült, karjait a karfán támasztva, sötét
szemei engem fürkésztek.
- Miért üldögélsz itt egyedül a sötétben? Talán arra
vársz, hogy valaki véletlenül idetévedjen és a frászt hozhasd rá? – forgattam a
szememet méltatlankodva.
- Nem igazán értem, miért neked áll feljebb – mutatott rá
a helyzet abszurditására Jaxx.
- Mert csak.
- Egyébként arra vártam, hogy valaki idetévedjen és
elterüljön a kényelmes ágyamon – pontosított komoly fejjel, de tudtam, hogy
csak viccel.
- Nem semmi – nyögtem ki végül válaszként.
- Tisztában vagyok vele – biccentett elégedetten.
- Akkor én megyek is – mondtam tétován, de nem álltam
fel.
- Jól vagy?
- Persze, csak nagyon fáj a fejem – magyaráztam kábán.
- Nem úgy van, hogy részegek nem jöhetnek az emeltre? –
vetett rám egy sokat sejtető pillantást Jaxx.
- Nem vagyok részeg! – ellenkeztem rögvest.
- Hogyne – hagyta rám.
- Nagyon kellett pisinem – közöltem. – Lent pedig valaki
hányt.
- Nem bírod a hányásszagot – csóválta a fejét Jaxx,
amolyan „mindent értek” stílusban.
- Nem bizony – helyeseltem eldőlve az ágyon.
Jaxx felállt, majd bement a szobából nyíló fürdőbe, pár pillanattal
később pedig visszatért egy nedves törülközővel, amit a homlokomhoz nyomott.
- Köszi.
- Szívesen – ült le az ágy szélére, várakozásteljesen
bámulva rám.
- Mit keresel itt? – kérdeztem.
- Ez az én szobám – húzta össze a szemöldökét értetlenül.
– A kérdés sokkal inkább az, te mit keresel itt.
- Nem így értem – ráztam a fejem hevesen, de hamar
hányingerem lett tőle.
- Hát akkor?
- A városban.
- Visszajöttem – vont vállat Jaxx.
- De miért? - faggattam tovább.
- Mert jobb szeretek itt lenni. Már leült a balhé, eltelt
három év, ideje volt visszajönnöm.
- Értem – bámultam rá nagy szemekkel.
- Csak nem hiányoztam? – vonta fel a szemöldökét
szórakozottan.
- Dehogy – legyintettem sietősen.
- Gondolom, Leif maximálisan pótolt – mondta Jaxx
tárgyilagosan. Semmi csalódottság, gúny vagy megvetés nem volt a hangjában,
csupán társalgott.
- Leif fantasztikus srác – jelentettem ki magabiztosan,
mire Jaxx csak bólintott.
- És nem kever bajba.
- Tényleg nem kever bajba – értetem egyet.
- Syd! Sydney! – hallottam Leif hangját a folyosóról, és
éppen kiabálni akartam neki, mikor Jaxx a számra tapasztotta a kezét.
- Nekem azért hiányoztál. Szépségem – nézett mélyen a
szemembe, aztán eltűnt a szemem elől.
- Syd!
- Itt vagyok – léptem ki a szoba ajtaján egyenesen Leif
karjaiba.
- Mit csináltál itt? – ölelte át a derekamat.
- Csak WC-n voltam – informáltam.
- És mi van az emelet tiltással? – vigyorodott el
gonoszul.
- A lentiben hánytak – húztam el a számat, mire Lif
megértően bólintott.
- Nem bírod a hányásszagot.
- Tényleg nem.
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/06/sydney4_29.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/11/sydney2.html
Imadom amiket írsz 😍😍😍
VálaszTörlésSzia. Tudom hogy nem valaszolsz a megjegyzesekre, de nem talalom a Sydney elso es masodik reszet. Hogy tudnam megnezni?����
VálaszTörlésBocsi, azért nem válaszolok, mert többnyire facebookon ír mindenki. Azt ajánlom, hogy válts át alul internetes verzióra (ha telefonon vagy) és a jobb oldali sávnál tekerj le a blogarchívumig. Ott megtalálod őket!! :)
TörlésVagy a jobb sáv fölső részénél a folytatásos történetek alatt :)
TörlésJujj köszönöm, sikerült:)
TörlésNem lesz folytatás??:(((
VálaszTörlésDehogynem lesz, tegnap raktam fel a negyedik részt :)
Törlés