November, 2. hétfő
Szépen teltek a napok,
Szépen teltek a napok,
a másik
után, ahogy az megszokott.
Haha,
tiszta költői vénával rendelkezhetek,
ha már
így folyamatosan verselek.
Oké,
abbahagytam. Béna volt. Szóval eltelt egy hét. Kábé. Hat nap, ha teljesen
pontos kívánok lenni. Legyen öt és fél.
Mindegy,
a lényeg az, hogy ismét hétfőre
virradt, így hát fel kellett keresnem az iskolát. A lábam igen sokat javult, így már nem kellett apának fuvaroznia, akár ugrándozva is képes lettem
volna bemenni a suliba, Persze, nem tettem, mert jó hülyén néztem volna ki. A
másik igen lényeges ok, amiért ha akarom sem tudott volna apu elfuvarozni az
volt, hogy ma sajnálatos módon elmaradt az első óránk. Ez persze mindenkit alaposan lesújtott. Mindenesetre
annyira jól voltam, hogy az utolsó két edzésen Szekeres már azt is megengedte,
hogy futkározzak a pálya szélén. Jó, azért nyilván még nem ez volt a csúcs, de
elégedettebb voltam, mint az örökkön örökké tartó fekvőzéssel.
Mikor
kiléptem a kapun egy alapos meglepetésben volt részem, ugyanis a házunk előtt Konrád várakozott, és gondolom nem
véletlenül tévedt erre.
- Szép,
jó reggelt, bokasérült lány! – üdvözölt egy gyönyörű mosollyal az arcán, mely rögtön feldobta a már amúgy is feldobott reggelemet.
- Késő srác.
Megijesztesz. Te itt? Ilyen korán? Most
akkor, én is elfogok késni? – vizslattam az órámat, megtorpanva előtte.
-
Fejezd be – ragadta meg a karomat nevetve, majd a zsebébe süllyesztette a
kezeit. – Gondoltam, ha már nincs első óra, eljövök.
Kijelentését
heves pulzusszám és szapora szívdobogás követte, természetesen az én részemről, de jobbnak láttam zavaromban elviccelni.
- Ez
akkor is hihetetlen. Te, itt. Nyolc órakor. Minimum fél tízkor kellett volna
csak beesned az osztályba – húztam tovább vicceskedve.
-
Minimum – mosolygott Konrád félszegen.
-
Valami olyasmi szöveggel, hogy „basszus, elaludtam, hisz olyan korán van még” –
kontráztam.
-
Befejezted? – érdeklődött vigyorogva.
- Be.
Egyébként, ez kedves tőled – feleltem végül az eredeti
kijelentésére.
- Akkor
mehetünk? – indult meg a választ meg sem várva.
-
Persze – motyogtam továbbra is kábultan.
Egy kis
ideig egyikünk sem szólalt meg, így hát kibukott belőlem a kérdés, mely egész hétvégén a fejemben motoszkált.
- Hogy
állsz Amerikával?
-
Vannak elképzeléseim – érkezett a titokzatos válasz, és Konrád arca olyannyira
érzelemmentes volt, hogy semmit sem tudtam leolvasni róla.
-
Elképzeléseid – ismételtem meg a hallottakat.
- Azok,
bizony.
-
Miféle elképzelések? – faggattam tovább félve. Hiszen eljött hozzám kora vagy
már nem annyira kora reggel, bizonyára jó oka volt rá, és bárhogy is néztem, ez
az ok, számomra nem lehetett annyira kedvező.
Lehet, hogy búcsúzni jött, elköszönni meg ilyenek. Vagy csak közölni, hogy elmegy.
-
Döntöttem, Luca – állt meg hirtelen Konrád. Kezeit ismét a zsebeibe dugta, majd
egész testével felém fordult.
-
Máris? – hunytam le egy pillanatra a szemem. Tehát tényleg ezért jött.
- Igen.
Instenem, mikor jön a következő rèsz?? Èn nem fogom kibírni addig! ���������� Nagyon jó rèsz lett imádom!
VálaszTörlésKoca pls
VálaszTörlésAtyagatya! ez miert ilyen rovid?:'D folytatast minel hamarabb <3
VálaszTörlésImádom mikor jön a kövi rész?
VálaszTörlésMikor lesz folyti??
VálaszTörlésNagyon jó!! Imádom!!
#koca ❤❤❤
Isaac😍😍😍
VálaszTörlés