2016. augusztus 28., vasárnap

Szegedollé#24


- "Balázs! A feleséged gimnazista osztálytársa ideiglenesen hozzátok költözik. Mindenáron kedves szeretnél lenni hozzá, mert friss házasságotoknak tudod, hogy ez majd jót tesz. A feleséged érdekében cselekszel, de kényelmetlen számodra az egész helyzet. Hogy oldod meg okosan?" - olvasta fel a kártyán álltakat Ol.
Úgy éreztem, az illem úgy kívánja, hogy valamelyikünk benyögjön valami olyasmit,  hogy "kínos". Magamban sajnos éppen akkor nem éreztem elég kedvet és életer
őt, hogy vállalkozzak a feladatra, de megtette helyettem más.
- Kínos - hangzott fel a várva várt kijelentés. Ol szájából. Néhányan kuncogtak ezen, de inkább ideges, feszültség oldó nevetés volt ez, mint szívb
ől jövő.
- Evelin? - szólította Evit az of
ő. A barátnőm kissé tétovázva és félénken állt fel.
- "Evelin! Gimnazista barátn
őd egy elég kellemetlen apropó alkalmából felhív, hogy nincsen hol laknia. Jól emlékszel, mekkora szívességet tett neked egykor, így meg sem fordul a fejedben, hogy elutasítd a kérését. Azonban tudod, hogy ez nem hétköznapi dolog, és, hogy a férjednek bizonyára terhére lesz a dolog. Mindkettejüknek a legjobbat akarod, de vajon sikerülhet ezt megvalósítani?"
- Az lesz a legjobb, ha én inkább meg sem szólalok - határozta el magát Ol.
- Erre korábban is rájöhettél volna - forgatta a szemét Eni,  Ol pedig rányújtja a nyelvét.
- Noémi?
- "Noémi! Az élet úgy hozta, hogy egy barát segítségére szorulsz az elkövetkezend
ő néhány napban. Felhívod hát egykori jó barátnődet, aki eleget is tesz a kérésednek. Nagyon szó, hogy ő és a párja befogadnak, ugyanakkor mindhárman tisztában vagytok vele, hogy az együtt élés nem lesz zökkenőmentes."
- Remélem, Balázs, nincsen semmi hozzáfűzni valód – sandított jelentőségteljesen a megszólítottra az ofő.
- Most passzolnék – értett egyet Ol, és lehajtja a fejét.
Nagyon érdekelne, mit gondol jelen pillanatban. Hogy mit gondol itt mindenki.

*Egy héttel korábban*

- Na, mi a helyzet Bencsikkel? Eléggé ijedtnek tűnt. Mint egy kis bárány – töprengett hangosan Dodi a szobában ülve.
- Semmi különös – hazudtam, mert nem akartam kiadni a barátnőm titkait. Még ha Dodiról is van szó, akinél tudom, hogy nem adja tovább senkinek.
- Mondanál inkább valami olyasmit, hogy „Bocsi, de nem mondhatom el. Azért nincs harag, ugye?” – változtatta el a hangját, mikor az én részemhez ért.
- Bocsi, de nem mondhatom el. Azért nincs harag, ugye? – ismételtem meg gépiesen a mondatait.
- Áh! – legyintett lemondóan. – Látod! Ez a baj veled, drága feleségem! Az örök titkolózás. Miért csak én vagyok mindig teljesen őszinte? – ingatta a fejét.
Valahogy egy pillanatra úgy éreztem, több van ebben, mint szimpla színjáték, de hamar elkergettem ezt a gondolatot.
- Nem is titkolózom. Mondtam, hogy nem adhatom ki Evi dolgait. Ez csak rá tartozik – védekeztem, kicsit feljebb húzva a takarómart, hogy melegítse fázó lábaimat.
- Meg, ahogy elnézem rád is. Ahogyan Olra és Noémire is – sorolta tovább a konfliktus résztvevőit Dodi.
- Minek kellene egyáltalán bármit is megosztanom veled? Ahogy elnézem eléggé képben vagy – forgattam a szememet, tekintve, hogy Dodi nagyjából mindenről tudhatott.
- Ne csináld már! Itt most pont nem ez a lényeg.
- Szerintem meg nagyon is – jelentettem ki.
- Itt akkor most álljunk meg – tartotta fel az egyik kezét Dodi, én pedig felvont szemöldökkel vártam a folytatást.
- Álljunk – biccentettem hátradőlve az ágyon, a fejemet a falnak támasztva.
- Bencsiket gondolom, eléggé aggasztja, hogy Noémi all day Oláht követi és bálványozza, míg őt emberszámba sem veszi. Eddig igazam van? – foglalt helyet az ágyam végében Dodi.
- Ha hinnéd, ha nem, igen.
- Ezt egy percig sem hittem mostanáig – vigyorodik el huncutul, arckifejezése és kijelentése engem is mosolygásra késztet.
- Mindjárt gondoltam.
- Azt nem értem, hogy Bencsik elfelejtette, hogy Ol a barátja? Úgy értem, ez nem a dráma eleje, mikor mindketten harcolnak a fiúért. Ott a nagymenő, népszerű csaj, aki folyamatosan tapad, meg a kis szerencsétlen másik, akit észre sem vesznek. Kábé húsz részt átszenved, aztán így is, úgy is megszerzi a srácot, aki persze őt választja. Már a sorozat után vagyunk. Ezt a részt már sosem filmesítik meg. – Itt egy pillanatra elhallgatott, gyanítom az arckifejezésem láttán. – Mi van?
Összehúzott szemekkel, némileg megrökönyödve figyeltem. Ezek szerint még Dodi is okozhat meglepetéseket.
- Akkor most jöhet az a rész, hogy befonjuk egymás haját, és kifestjük a másik körmeit – vigyorogtam rá önelégülten, hogy szivathatom egy kicsit.
- Már a gondolataimat sem oszthatom meg veled, de hálátlan nőszemély, anélkül, hogy kigúnyolnál?
- Bocs, de az olyan volt, mintha minimum a Nők Lapjából olvastad volna fel – mentegetőztem nevetve.
- Ez rágalom – felelte nyugodt hangon Dodi, csettintve egyet a nyelvével.
- Tévedés – válaszoltam ugyanolyan hanglejtéssel.
- Most elkaplak, asszony! – ugrik rám Dodi, én pedig visítva próbálok menekülni az ágyról, de a takaró fogva tart.



Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/szegedolle25.html

3 megjegyzés :