2016. augusztus 1., hétfő

Kosársuli, 15.rész

Konrád szavaihoz hűen egészen hazáig kísért, és csak a kapunknál váltunk el. Nem invitáltam be, mert egy nem mertem, kettő már otthon voltak a szüleim, akik minden bizonnyal egy, halálra ijedtek volna a sérülésem miatt és kettő, és félreértelmezték volna a helyzetet.
Konrád kísérete nélkül is eléggé kiakadtak, hogy sikerült ismét leamortizálnom magamat, de persze jobban aggódtak a lelkiállapotomért, mintsem a bokámért.
Tény, hogy amint hazaértem és letelepedtem a szobámban, megrohamozott az ismerős érzés, miszerint megint nincs kosár egy ideig. Utáltam ezt az érzést, de valami elmondhatatlanul. Egészen eddig Konrád sikeresen elvonta a figyelmemet erről az egészről, viszont most, hogy egyedül maradtam, már messze nem volt olyan kellemes. Ezen még a szüleim egypercenkénti berohangálása sem segített.
Inkább kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamon és előkaptam a laptopom, megnyitva rajta a facebookot. Már minden osztálytársam az ismerősömmé vált az utóbbi napokban. Meglepődve láttam, hogy nem egy olvasatlan, új üzenet várt rám.
Eszti üzenete: Leander! Hogy vagy?? Úgy kiosontál az öltözőből, pedig haza akartunk kísérni!! Minden rendben?? Hamar írj!
Jól esett, hogy így aggódott értem, így gyorsan írtam neki egy választ.
Luca üzenete: Ne haragudj, Eu! Természetesen minden rendben, annyira nem vészes a sérülés, simán el tudtam jönni. Bocsánat, hogy olyan hirtelen mentem el. Azért köszönöm a felajánlást, holnap majd élek vele! J
Szinte rögtön érkezett a válasza.
Eszti üzenete: Rendben van, örülök neki! És szavadon foglak!! Most pedig pihenj sokat!
Luca üzenete: Úgy lesz!
A következő üzenet Csengétől jött.
Csenge üzenete: Luca! A jó ég áldjon meg, hát minek kell neked elszöknöd? Mindegy, láttam, hogy Konráddal mentél el. Ne félj, nem mondtam el senkinek, bár erősen kétlem, hogy miatta iszkoltál volna el előlünk. Hogy vagy?
Egészen más hangulatú levél, mint Esztié.
Luca üzenete: Szia, Csenge! Sokkal jobban vagyok, köszönöm. Igen, jól gondolod. Szó sincs róla, hogy Konrád miatt tűntem volna el, én mindenki elől meg akartam menekülni, csak sajnos előle nem sikerült.
Csenge is éppen fenn volt, ezért máris válaszolt.
Csenge üzenete: Jól van. Azért csak óvatosan! Eszti tiszta ideg volt.
Luca üzenete: Már beszéltem vele, minden okés. Köszi!
Csenge üzenete: Vigyázz magadra! Elhoznak reggel a szüleid kocsival? Mert megfenyegethetem apámat, hogy elmenjünk érted.
Luca üzenete: Ez kedves tőled, de szükségtelen! :D Elvisznek.
Csenge üzenete: Akkor rendben van.
Az utolsó üzenet feladója Dóri volt, ami igencsak meglepett.
Dóri üzenete: Szia, Luca! Hogy vagy? Remélem jól, és semmi komoly! J
Igazából nagyon jól esett, hogy érdeklődött.
Luca üzenete: Szia, Dóri! Köszönöm, sokkal jobban vagyok már, csak egy kis húzódás az egész. Hamarosan ismét pályára állhatok! J
Ez persze nem volt teljesen igaz, de hát mit számít ez. Dóri jelenleg nem volt aktív facebookon, így hát nem is reagált. Egy ideig még pörgettem a falamat, halálra unva magamat, és azon töprengtem, vajon mit szoktam csinálni ezeken a hosszú délutánokon.
Hát, igen. Kosarazni odakint az udvaron, zenét hallgatni, mászkálni a szobában, táncikálni, csupa olyat, amit most egyáltalán nem tudok.
Már éppen belefáradtam a gépen való semmik nézegetésébe, és pont le akartam csukni a laptopot, mikor felugrott egy újabb ablak. Azt gondoltam, Dóri az, de tévedtem.
Konrád üzenete: Bokasérült lány! Holnap hogy jössz suliba?
Mondanom sem kell, hogy ez szintén nem várt fordulatként ért, de azért hamar sikerült átlendítenem magam.
Luca üzenete: Késő srác! Apukám reggel elvisz kocsival, ha erre gondolsz.
Konrád üzenete: Pontosan erre gondoltam.
Luca üzenete: Tán zaklatni kívántál kora reggel?
Konrád üzenete: Most lebuktam.
Luca üzenete: Le bizony.
Erre már nem írt semmit, így hát egy kicsit mosolyogva hajtottam le a laptopomat.

Szeptember 4. Csütörtök

Apu valóban elvitt reggel, így hát senki nem mondhatta, hogy ezúttal nem mondtam volna igazat. Az első akadályba akkor ütköztem, mikor kis híján kiestem a kocsiból kiszállás közben. A második becsengetéskor ért el, a harmadik pedig akkor, mikor az első tíz lépcsőfokot nagyjából nyolc perc alatt sikerült megmásznom. Nos, nagyjából húszperces késés volt előreláthatóban.
- Csaknem segítségre szorulsz, bokasérült lány? – hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül.
- Gondolom, mondanom sem kell, hogy vajon mit keresel nyolc perccel becsöngetés után itt? – pillantottam sokatmondóan az órámra, majd hozzátettem. – Késős srác!
- Ugyan, neked most pont jól jön az én késésem – vigyorgott rám Konrád.
- Mire gondolsz? – értetlenkedtem, de addigra Konrád már utolért, és egy egyszerű mozdulattal felkapott, majd az ölében tartva engem felindult a lépcsőn.

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.com/p/kosarsuli-foszereplok.html
Előző rész:
Bejegyezte: dátum:

8 megjegyzés :

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )