2016. július 16., szombat

Sky Wondervood, 10.rész


A meglehetősen félresikerült interjú után Heath egyáltalán nem volt letörve. Semmi jele nem mutatkozott rajta a megbotránkozásnak, a szánalomnak, a "soha többé nem akarok még csak hasonlót sem átélni veled" érzésnek. Rettentően meglepett, ugyanakkor nagyon boldoggá tett, hogy mindez nem ijesztette el. Nem azt mondom, hogy nem lesz még ennél rosszabb, vagy kellemetlenebb, magán életbe vájkálódósabb, de ez akkor is nagy szó, hogy egyáltalán túlélte.
- És most hova tovább? - érdeklődik kíváncsian Heath, már ismét a kocsi hátsó ülésén trónolva.
- Fotózásra kell mennem - avatom be őt, mire fura arcot vág, szinte fintorog.
- Ez egész pontosan mit is takar? - próbálja megfejteni a sztárság velejáróinak rejtelmeit.
- Nagyjából annyit, amennyit a szó szoros értelmében jelent - vonom meg finoman a vállam, ezzel érzékeltetve, hogy nem túlzottan rajongok ezért a tevékenységért.
- Na, jó, hát majd meglátom, ha odaértünk - biccent lemondóan, majd elhelyezkedik.
Fejét a támlának dönti, és néhány pillanatra lehunyja a szemeit.
- Minden rendben? - nézek rá kérdő tekintettel.
- Persze - vágja rá, majd - szerintem idegesen - végig simít a haján.
- Nézd, Heath! Már az is elég nagy szó, hogy eddig kibírtad. Nem kell velem tartanod az egész délután folyamán. Még bőven belefér, hogy a fotózás előtt hazadobjunk - bizonygatom neki, és minden lehetséges módon próbálom azt üzenni felé, hogy ez teljes mértékben rendben is van, nem fogok rá haragudni vagy ilyesmi.
- Nem, nem, erről szó sem lehet! Szeretnék veled tartani! - Ezúttal rajta a sor, hogy kardoskodjon álláspontja mellett.
- De nem úgy festesz, mint aki élvezi a szituációt - akadékoskodom, mert azt meg természetesen nem szeretném, hogy úgy tartson velem, hogy közben végig szenved.
- Nem erről van szó, félreérted! Nemrég kaptam egy hívást az apámtól. Nem túl jó a kapcsolatunk, és rendszerint nem marad felhőtlen kedvem, miután befejezzük a beszélgetést - magyarázza. Először nehezemre esik felfogni, amit mond, hiszen számomra eddigi rövid ismeretségünk során Heath volt A Srác, akinek nem lehetett letörölni a vigyort az arcáról.
- Értem - mondom végül, mert ennél nem tudok se többet, se jobbat. De aztán beugrik, mit tehetek én érte. - Akarsz beszélni róla?
- Tipikus Sky Wondervood. Nem tudja, hogyan viselkedjen a barátja gondjával - mosolyodik el gonoszul Heath.
- Tudtad, hogy így lesz - meredek rá felháborodottan.
- Nem tagadom.
- Nem is igaz a sztorid? - vádolom meg hirtelenjében.
- Ez rágalom! Nem hazudtam semmiben, de tény, hogy azért osztottam meg veled ezt, mert kíváncsi voltam, mit lépsz - vallja be bűnét.
- Aljas vagy, Heath Hoover! - fintorgok, de meglehet, hogy egy hangyányit szórakoztatott a dolog.
- Megérkeztünk - közli a sofőr, mi pedig konstatálva igazát, kiszállunk a kocsiból.
- Mi lesz a dolgod itt?
- Fogom magam, beállok oda - mutatok a fényképezőgépek előtti üres, fehér térre, - és hagyom, hogy fotózzanak.
- Erre egész pontosan miért is van szükség? - igyekszik megérteni Heath.
- Mert egy, kellenek a lapba, és kettő, amolyan modellként is működők.
- Szabad kérdeznem, mi az oka ennek?
- A modellkedésnek? Nem sok, talán a hírnév terjesztése, meg mindig eladományozom a pénzt, ami ebből befolyik – mesélem neki.
- Világos – nyugtázza egy szimpla bólintással és egy halvány mosoly megeresztésével.
- Üdvözlöm, Miss Wondervood! Mr. Archibald már várja! – pattan mellém az egyik titkárnő és azonnal az említett úr felé kísér, vagy inkább terel.
- Köszönöm.
- Miss Wondervood! Látom, megérkezett, kérem, fáradjon erre – kap el egy másik asszisztens és a sminkes szoba felé irányít, végleg elszakítva Heathtől.
Lenyomnak egy székre és máris nekilátnak a munkának, miközben egy másik hölgy ruhákat hord elém, melyeket egyenként fel kell próbálnom.
- Ez nem az igazi – szólal meg mögöttem Heath, mikor éppen egy pink, feszülős rucit erőltetnek rám.
- Nekem mondod? Na, jó. Te melyiket választanád? – bámulok a millió és egy ruhadarabra.
- Lehet választani? Azt hittem, ez nem így megy, hanem azt veszed, amit mondanak – csodálkozik Heath, majd vizslatni kezdi a kipakolt felhozatalt.
- Normál esetben valóban így volna, de John a barátom, és enged nekem ezt-azt – mosolyodom el.
- John?
- A fotós. Mr. Archibald – pontosítok, hogy megértse.
- Értem, tehát ezért is vállalod ezt az egészet – rakja össze a szálakat Heath.
- Úgy van.
- Ezt választom – emel fel egy fekete-fehér póló fazonú darabot, majd átdobja nekem, én pedig az öltözők felé vonulok és magamra öltöm. Remek választás!
- Milyen? – teszek előtte egy háromszázhatvan fokos fordulatot, hogy rendesen megszemlélhessen. Mármint a ruhát.
- Csinos.
- Egyenesen gyönyörű, Miss Wondervood! – kerül elő egy harmadik segítő, aki vissza, a nagyterembe tol.


Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/02/sky-wondervood11.html
Előző rész:

2 megjegyzés :