2016. július 8., péntek

Felejthetetlen nyár#24


Nagyjából két perccel azután, hogy elindultunk hazafelé Cooper és Talia gyakorlatilag rögtön álomba merültek. Újabb két perc elteltével Norbi megkérte Dextert, hogy vegye át a kormányt, hasonló fáradságra hivatkozva. Így hát nem volt sok választásunk, mint megállni és átrendeződni.
Dexter a volánhoz ült, Norbi pedig felkapta Taliát és áthelyezte a hátsó üléssor közepére, ő maga pedig mellette foglalt helyet, míg én kizárásos alapon az anyós ülésen.
Csaknem két perc múlva már a bátyám is az igazak álmát aludta hátul, a másik két szundikálóval egyetemben.
- Szóval, mi a helyzet, Dex? – érdeklődtem, megtörve a csendet és a szuszogás zaját.
- Semmi különös. Mi lenne? – tudakolta egy pillanatra rám pillantva, aztán ismét az útra összpontosított.
- Nem tudom. Mi volt veled az elmúlt egy évben? – pontosítottam a kérdésemet, mire Dexter halványan elmosolyodott, de nem nézett rám.
- Ugyan már, Leah! Hiszen majdnem mindennap beszéltünk – reagálta le kedvesen.
- Tisztában vagyok vele, de az akkor is más – rándítottam meg a vállam, Dex pedig egyetértően biccentett egyet.
- Mire vagy kíváncsi?
- Mondjuk arra, mi van a lányokkal?
- Lányok? Milyen lányok? – vonta fel a szemöldökét, játszva az értetlent és az ártatlant.
- Tudod, nektek az ellenkező nem, a hosszú hajú, mellekkel bíró, műkörmös, szőke lények – próbáltam megmagyarázni, mire is gondoltam.
- Te tényleg így látod a nőket? – röhögte el magát hitetlenül Dex.
- Nem teljesen, de legalább sikerült megértetnem veled – vigyorogtam Dexterre.
- Jogos – nyugtázta Dexter.
- Tehát?
- Nincs barátnőm – rendezte le nemes egyszerűséggel Dex.
- Na, ne! Ebben minden kétséget kizáróan biztos voltam, hiszen arról csak tudnék – fintorodtam el.
- Nem igazán értem, akkor mit kellene megosztanom veled – vágott összezavarodott fejet Dexter, de világos volt számomra, hogy csak szórakozott velem.
- Vannak fanatikus követőid? Coop mindig ilyen sztorikról áradozik – töprengtem hangosan.
- Persze, hogy vannak – bólintott Dex, de úgy tűnik, nem nagyon izgatja a dolog.
- Top öt őrült csaj? – vetettem fel az ötletem, mi legyen a következő beszédtéma.
- Legyen.
- Találgathatok? – kérdeztem izgatottan mocorogva ültemben.
- Miért is ne.
- Szóval, az ötödik mondjuk mindennap meglátogat az otthonodban, akkor is, ha te nem tartózkodsz ott, és leáll csevegni édesanyáddal, olykor még egy teára is meghívja, hogy ezzel is közelebb kerülhessen hozzád – tippeltem, maximálisan kiélvezve a kialakult helyzetet.
- Valóban van ilyen, de őt nem terveztem beleszámolni a top ötbe – ingatta a fejét elgondolkodva Dex.
- Ez most komoly? Lehet ennél rosszabb is? – lepődtem meg, mert azt hittem, ez a legkellemetlenebb lehetőség.
- Nem feltétlenül rosszabb, csupán őrültebb.
- Na, halljuk az ötös számút – nógattam várakozásteljesen.
- Jól van. Tehát, volt egy lány, aki rendszeresen ellopta a tesi cuccomat, de abból is csak az edzőpólóm. Egy ideig hagytam, mert nem értettem, mi van, de mikor már öt pólót áldoztam erre, leesett, hogy ez így nem lesz jó – mesélte Dex, én pedig röhögve hallgattam.
- Mi lett a sztori vége?
- Megegyeztünk, hogy megtarthatja azt az ötöt, ha cserébe többet nem nyúl le – avatott be Dexter.
- Ez azért vicces. Négyes?
- Azt hiszem, az a lány, aki gitárjelmezt húzott és egy hétig abban járt suliba, hogy felhívja magára a figyelmem – merengett Dex.
- Hagytad, hogy szegény egy egész hétig hordja?
- Most miért? Nem jöttem rá, hogy miattam csinálja. Azt hittem, ez valami új style, vagy ilyesmi.
- Te nagyon hülye vagy!
- Köszi. Végül elém állt és közölte, hogy most, hogy ugyanolyanokká váltunk, akár össze is jöhetnénk.
- Gondolom, kedvesen elutasítottad – voksoltam a történet végére.
- Miután alaposan eltöprengtem az ajánlatán – bólogatott Dex komoly arccal, természetesen tisztában voltam vele, hogy csak viccelt.
- Persze, értem én. Hármas?
- Hármas – ismételte meg Dexter, miközben úgy látszott, valóban rágódik a hármas lány kilétén.
- Facebook rajongó klub?
- Ugyan – legyintett.
- A szekrényedbe bújás?
- Nem.
- Az osztályterem átrendezése, hogy véletlenszerűen melléd kerüljön?
- Ilyen valóban volt. Az mondjuk egész vicces volt, kifejezetten élveztem.
- Viszont elég őrült.
- Legyen a harmadik az a lány, aki lesátorozott a kertünkben.
- Hogy lesátorozott? – Na, ez már tényleg több a soknál.
- Igen, mikor beteg voltam és napokig kihagytam a sulit, de nem engedtem be senkit.
- A szüleidnek esetleg nem volt ellene kifogása?
- Dehogynem, de egy idő után már feladják az ilyen helyzeteket, hiszen igazából nincs belőlük nagy gond.
- Lazán kezelik – biccentettem elismerően.
- Olyasmi. 
- Be kell, hogy valljam, nem lehet túlságosan unalmas az életed.
- Ez még hagyján, még nem is hallottad a top kettőt.

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/07/felejthetetlen-nyar25.html
Előző rész:
https://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/06/a-haboru-egyre-inkabb-vadabbaes-vadabba.html
Bejegyezte: dátum:

3 megjegyzés :

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )