A hokinak persze az lett a vége, hogy Coop jól legyőzött.
Első fenséges kívánsága az volt, hogy vegyek neki fagyit,
amint leértünk, így hát most, hogy itt voltunk, nem volt miért nemet mondanom.
- Milyet kérsz? És hányat? - érdeklődtem
Coopertől a fagylaltos pult előtt állva.
- Legyen, mondjuk egy karamellás, sós mogyorós, egy erdei gyümölcs meg persze egy étcsoki - sorolta helyettem a kiszolgáló lánynak.
- Azonnal - mosolygott ránk, vagy leginkább Cooperre. Velünk egy idős lehetett, biztosan a nyári munkáját töltötte. Mikor átnyújtotta a fagyit, elmondta az árát is.
- Hé, én még nem is rendeltem - vitatkoztam meghökkenve.
- Rendeltél? - röhögött fel Coop a szóhasználatomon.
- Bocs, észre se vettelek - felelte gúnyosan a fagyis lány.
- Neked nem az lenne a dolgod, hogy kedves legyél velem? - fintorgtam.
- Nem, csak az, hogy kiszolgáljalak - vágott vissza a lány, és még neki állt feljebb.
- Akkor elképzelhető, hogy panaszt teszek - jelentettem ki. Hű, most aztán jól visszavágtam.
- Ugyan kinél? - forgatta a szemét a lány.
- Természetesen a főnöködnél - feleltem a nyelvemmel csettintve.
- Mint ha érdekelné.
- Na, elég legyen! - szólt közbe Coop. - Tessék kiszolgálni ezt a leányt, itt mellettem.
Mosolya olyan csábosnak bizonyult, hogy máris elfelejtette a fagyis lánnyal a múltat.
- Egy málnát meg egy rágógumit adj kérlek - mondta Coop, és megmosolyogtatott, milyen jól ismer.
Fizetettem, majd visszamentünk a többiekhez, akik jégkrémet majszolva vártak már ránk.
- Mi tartott eddig? - kérdezte Norbi tele szájjal.
- Úgy nézel ki, mint akit kirúzsoztak - fintorogtam a csokis képét látván.
- A fagyis csaj belém zúgott - vigyorgott elégedetten Coop, Norbi meg persze lepacsizott vele.
- Keressünk egy helyet - invitált Talia, és elindultunk a parton egy szabad és napsütéses hely után kutatva.
Még mindannyian ruhában voltunk, illetve a fiúk a fürdőnadrágjukban és pólóban. Mi lányok azért jobban ráöltöztünk a bikinire. Egy egész nadrággal.
Mikor találtunk egy megfelelő helyet, a fiúk azonnal ledobták a cuccaikat, aztán már el is tűntek. Talia meg én szépen leterítettük a törülközőnket, alá rejtettük a dolgaikat, majd szép komótosan követtük a srácokat a vízbe.
- Honnan szereztél matracot? - bámultam a fent említett tárgyat Dex alatt.
- Hoztam magammal - magyarázta, szemében huncut fény villant.
- És mikor fújtad fel?
- Amíg ti rendezkedtetek.
- Itt a vízben csináltad?
- Igen.
- Legyen, mondjuk egy karamellás, sós mogyorós, egy erdei gyümölcs meg persze egy étcsoki - sorolta helyettem a kiszolgáló lánynak.
- Azonnal - mosolygott ránk, vagy leginkább Cooperre. Velünk egy idős lehetett, biztosan a nyári munkáját töltötte. Mikor átnyújtotta a fagyit, elmondta az árát is.
- Hé, én még nem is rendeltem - vitatkoztam meghökkenve.
- Rendeltél? - röhögött fel Coop a szóhasználatomon.
- Bocs, észre se vettelek - felelte gúnyosan a fagyis lány.
- Neked nem az lenne a dolgod, hogy kedves legyél velem? - fintorgtam.
- Nem, csak az, hogy kiszolgáljalak - vágott vissza a lány, és még neki állt feljebb.
- Akkor elképzelhető, hogy panaszt teszek - jelentettem ki. Hű, most aztán jól visszavágtam.
- Ugyan kinél? - forgatta a szemét a lány.
- Természetesen a főnöködnél - feleltem a nyelvemmel csettintve.
- Mint ha érdekelné.
- Na, elég legyen! - szólt közbe Coop. - Tessék kiszolgálni ezt a leányt, itt mellettem.
Mosolya olyan csábosnak bizonyult, hogy máris elfelejtette a fagyis lánnyal a múltat.
- Egy málnát meg egy rágógumit adj kérlek - mondta Coop, és megmosolyogtatott, milyen jól ismer.
Fizetettem, majd visszamentünk a többiekhez, akik jégkrémet majszolva vártak már ránk.
- Mi tartott eddig? - kérdezte Norbi tele szájjal.
- Úgy nézel ki, mint akit kirúzsoztak - fintorogtam a csokis képét látván.
- A fagyis csaj belém zúgott - vigyorgott elégedetten Coop, Norbi meg persze lepacsizott vele.
- Keressünk egy helyet - invitált Talia, és elindultunk a parton egy szabad és napsütéses hely után kutatva.
Még mindannyian ruhában voltunk, illetve a fiúk a fürdőnadrágjukban és pólóban. Mi lányok azért jobban ráöltöztünk a bikinire. Egy egész nadrággal.
Mikor találtunk egy megfelelő helyet, a fiúk azonnal ledobták a cuccaikat, aztán már el is tűntek. Talia meg én szépen leterítettük a törülközőnket, alá rejtettük a dolgaikat, majd szép komótosan követtük a srácokat a vízbe.
- Honnan szereztél matracot? - bámultam a fent említett tárgyat Dex alatt.
- Hoztam magammal - magyarázta, szemében huncut fény villant.
- És mikor fújtad fel?
- Amíg ti rendezkedtetek.
- Itt a vízben csináltad?
- Igen.
- Hogyan?
- Nagy a tüdő kapacitásom - vont vállat.
- Utálom a matracot - közöltem, ő pedig kajánul rám kacsintott.
- Tudom – válaszolta, majd elevezett a kezeivel.
- Leah! - jelent meg mellettem a semmiből Coop.
- Tessék?
- Mit nézel? - meredt a messzeségbe Coop, engem utánozva.
- Ja, semmit.
- Jó, mert én nem is látok semmit.
- Azért, mert nincs is ott semmi - értettem egyet vele, ezzel lezárva ezt a felettébb magasröptű társalgást.
- Na, gyere.
- Hová?
- Lelökjük Dextert a matracról és megszerezzük magunknak - avatott be a tervbe, amire sajnos nem mondhattam nemet.
- Oké - egyeztem bele, csupán a formalitás kedvéért.
- Figyelj, én jobbról, te balról kerülsz mellé - ismertette a taktikát.
- Már nem azért, de úgy hogy borítjuk fel? - akadékoskodtam, mert nem igen láttam át ezt a kusza helyzetet.
- Ügyesen, csak bízz bennem és ne ellenkezz - rendezte le a dolgot Coop, majd úszni kezdtünk Dex felé. Szépen halkan és észrevétlenül.
Persze, Dexter nem hülye, tudta, hogy előbb vagy utóbb úgyis eljön a pillanat, mikor valaki megpróbálja beleborítani a vízbe.
Mikor elértük a matracot, Coop átsiklik a túloldalra, majd óvatosan megragadtuk az anyag két szélét. Dex szemei csukva voltak, de ujjai szorítása a matracba kapaszkodásáról árulkodott. Coop megadta a jelet, s láss csodát sikerrel küldtük vízbe szegény ártatlan Dextert.
- Győzelem! - foglalta máris el a matrac egyik felét Coop, majd megpaskolva azt, engem is invitált maga mellé. Bár hevesen ráztam a fejem és addig ellenkeztem, ameddig csak lehetett, Coop mégsem adta fel. Egy amolyan "fogadtunk, te vesztettél, most tedd, amit mondok" pillantást vetett rám, így nem tehettem semmit. Elhelyezkedtem mellette. Cooper győzelemittas kiáltást hallatott, de gyakorlatilag a következő minutumban mindketten a vízben találtuk magunkat.
- Csak nem erősítést hívtál? - prüszkölt Coop, mikor feljött a víz alól.
- Még szép, hogy de! - állt csípőre tett kézzel Dex, mellette Norbi és Talia feszített.
- De szar íze van ennek - köpött ki egy adag vizet Cooper.
- Hát ebben egyet értek - köszörültem a torkomat.
- Felvesszük a harcot! - jelentette ki Norbi, kezét a magasba tartva.
- De mi sem hátrálunk meg! - vágtto vissza Coop harciasan.
- Srácok! Ne már, tudjátok, hogy én nem akartam ezt! Coop kényszerít, mert nyert hokiban - kerestem a megfelelő kifogásokat.
- Az itt nem számít. Csupán az a fő, kinek az oldalán állsz - ingatta a fejét Dexter.
- Akkor hát nincs választásom. Coop!
- Tessék? - nézett rám a cinkostársam.
- Háborút indítunk – közöltem kíméletlenül.
- Nagy a tüdő kapacitásom - vont vállat.
- Utálom a matracot - közöltem, ő pedig kajánul rám kacsintott.
- Tudom – válaszolta, majd elevezett a kezeivel.
- Leah! - jelent meg mellettem a semmiből Coop.
- Tessék?
- Mit nézel? - meredt a messzeségbe Coop, engem utánozva.
- Ja, semmit.
- Jó, mert én nem is látok semmit.
- Azért, mert nincs is ott semmi - értettem egyet vele, ezzel lezárva ezt a felettébb magasröptű társalgást.
- Na, gyere.
- Hová?
- Lelökjük Dextert a matracról és megszerezzük magunknak - avatott be a tervbe, amire sajnos nem mondhattam nemet.
- Oké - egyeztem bele, csupán a formalitás kedvéért.
- Figyelj, én jobbról, te balról kerülsz mellé - ismertette a taktikát.
- Már nem azért, de úgy hogy borítjuk fel? - akadékoskodtam, mert nem igen láttam át ezt a kusza helyzetet.
- Ügyesen, csak bízz bennem és ne ellenkezz - rendezte le a dolgot Coop, majd úszni kezdtünk Dex felé. Szépen halkan és észrevétlenül.
Persze, Dexter nem hülye, tudta, hogy előbb vagy utóbb úgyis eljön a pillanat, mikor valaki megpróbálja beleborítani a vízbe.
Mikor elértük a matracot, Coop átsiklik a túloldalra, majd óvatosan megragadtuk az anyag két szélét. Dex szemei csukva voltak, de ujjai szorítása a matracba kapaszkodásáról árulkodott. Coop megadta a jelet, s láss csodát sikerrel küldtük vízbe szegény ártatlan Dextert.
- Győzelem! - foglalta máris el a matrac egyik felét Coop, majd megpaskolva azt, engem is invitált maga mellé. Bár hevesen ráztam a fejem és addig ellenkeztem, ameddig csak lehetett, Coop mégsem adta fel. Egy amolyan "fogadtunk, te vesztettél, most tedd, amit mondok" pillantást vetett rám, így nem tehettem semmit. Elhelyezkedtem mellette. Cooper győzelemittas kiáltást hallatott, de gyakorlatilag a következő minutumban mindketten a vízben találtuk magunkat.
- Csak nem erősítést hívtál? - prüszkölt Coop, mikor feljött a víz alól.
- Még szép, hogy de! - állt csípőre tett kézzel Dex, mellette Norbi és Talia feszített.
- De szar íze van ennek - köpött ki egy adag vizet Cooper.
- Hát ebben egyet értek - köszörültem a torkomat.
- Felvesszük a harcot! - jelentette ki Norbi, kezét a magasba tartva.
- De mi sem hátrálunk meg! - vágtto vissza Coop harciasan.
- Srácok! Ne már, tudjátok, hogy én nem akartam ezt! Coop kényszerít, mert nyert hokiban - kerestem a megfelelő kifogásokat.
- Az itt nem számít. Csupán az a fő, kinek az oldalán állsz - ingatta a fejét Dexter.
- Akkor hát nincs választásom. Coop!
- Tessék? - nézett rám a cinkostársam.
- Háborút indítunk – közöltem kíméletlenül.
- Azt hittem, már sosem mondod ki – vigyorodott el
önelégülten.
imádom mikor jön a következő rész?????????????
VálaszTörlés😍😍❤
VálaszTörlésFolytataast😻😻
VálaszTörlésFolytatást!
VálaszTörlés