2016. február 18., csütörtök

Egy új találkozás, 4.rész


- Szia, Zoey! - jelent meg másnap Sebastian a kórházban.
- Mit keresel te itt? - döbbent le teljesen Zoey.
Tény, hogy tegnap jól szórakoztak, Zoey belátta, hogy a fiú nem is olyan borzalmas, mint azt gondolta. Egész jót beszélgettek, Zoey csaknem jól érezte magát, viszont egy pillanatig sem gondolta, hogy Sebastian újra eljön majd. Mondhatni egyáltalán nem számított rá, hogy valaha is újra társalogni fognak, pláne, hogy ez a soha már másnap eljön.
- Látogatni jöttelek - magyarázta Sebastian, olyan hangsúllyal, mintha ez teljesen evidens lenne. Mármint, nyilván ha már itt volt, logikus következtetésnek bizonyult, hogy látogatni jött, de Zoeyt nyilvánvalóan nem ez érdekelte. Nem az itt létének oka. Hanem a cél, mely idevezérelte. Zoeyhoz. Megint.
- Úgy értem, miért látogattál meg? - fogalmazta át kérdését Zoey, hátha ezzel megértetheti a fiúval, mi is az, amire valójában kíváncsi.
- Ja! - esett le Sebastiannak, miről is volt szó. - Mert jól éreztem magam - vallotta be őszintén.
Zoey nem szólt semmit, csak meredt maga elé, a papucsa orrát vizslatta odaadó érdeklődéssel. Ma nem a macskás zoknit vette fel. Gondolt rá reggel, még a kezébe is vette, de aztán nem mellette döntött. Valahogy Sebastianra emlékeztette, őt pedig maximálisan ki szerette volna verni a fejéből. Nem vágyott bonyodalomra, így könnyebb lett volna gyökerestül kiirtani azt a halovány érzést, ami kialakult benne.
Zoeynak egyet kellett értenie a fiúval. Ő is jól érezte magát, sőt örült annak, hogy a fiú ismét eljött hozzá. Természetesen ezt magának is alig vallotta be, nemhogy Sebastiannak.
- Oké - bólintott Zoey, előadva jól megfontolt válaszát.
- Hoztam neked ajándékot - nyúlt kabátzsebébe Sebastian, majd előhúzott valamit, de Zoey nem láthatta, mert a tárgy olyan kicsi volt, hogy a fiú tenyerébe zárva ki se kandikált.
Zoeyt valami váratlan kíváncsiság kerítette hatalmába,  valahogy izgatottá vált, hogy kiderítse, mi az. Persze ezt nem mutathatta a fiú felé, nem akarta leleplezni a hevességét.
- Igen? - kérdezett hát vissza felvont szemöldökkel. Rendkívül csodálatosan sikerült érzékeltetnie, mennyire is hidegen hagyja Sebastian kedvessége.
- Igen - húzta óvatos mosolyra száját a fiú. Zoey csaknem rimánkodott magában, hogy Sebastian nehogy megkérdezze, kíváncsi-e rá, mi az. Bizony, hogy az volt, de még mennyire, viszont ezt kimondani már képtelen lett volna.
- Tessék - nyitotta ki Sebastian az ujjait, ezzel feltárva a markában rejlő ajándékot. Egy apró, zöld mp3 lejátszó lapult a tenyerében, mit várakozás teljesen tolt Zoey orra alá.
- Mi ez? - hökkent meg a lány.
Ennél azért jóval kisebb jelentőséggel bíró tárgyra számított.
- Ez egy mp3 lejátszó.
- Azt én is látom - vágta rá Zoey, továbbra is csak bámulva a darabot, mely még mindig a fiú kezében volt.
- Te kérdezted - ellenkezett Sebastian, igen jogosan.
- Mi van rajta? - érdeklődött Zoey, sutba dobva az érdektelenségre törekvő álcáját.
- Olyan zenék, amiket szeretek - magyarázta Sebastian, mire Zoey összehúzta a szemét.
- Miért nem olyan zenék, amiket én szeretek? - tette fel a viszonylag logikusnak mondható kérdését Zoey.
- Gondoltam, biztos érdekelne, milyen számokat szeretek - vont vállat Sebastian, mire Zoey vágott egy pofát, de nem szólt semmit. Kivette a fiú kezéből a lejátszót, majd kihúzta fülhallgatóját az asztalon lévő telefonjából, és a kis eszközbe dugta.
Lejátszotta az első számot, majd miután nem volt ismerős, megnézte a címét és az előadóját.
- Borzalmas a zenei ízlésed - fintorgott Sebastianra, aki elégedetten vigyorogva figyelte, ahogyan Zoey nyomkodva válogatott a számok között.
- Köszi - biccentett zsebre dugva a kezét. Komoly arccal, mégis lágy tekintettel nézte Zoeyt, ahogyan mindenféle arcokat vágva keresgél egy szerinte elfogadhatónak mondható zenét.


Következő rész:

Előző rész:

1 megjegyzés :