2016. január 5., kedd

Váratlan, 23.rész


- Szóval Zay! Engem felettébb érdekelne, mit csináltatok ti ketten! - ugrottam Zayleenek a szünet utáni első napon, hétfőn reggel.
- Nem hiszem el, Royce Princeton! Mi a fenét képzeltél? Eltűntél majdnem két hétre! - kiabált velem idegesen. Igaza is volt.
Pontosan így volt, ahogy mondta. Felszívódtam két egész hétre. Persze nem poénból nem szóltam erről senkinek, még csak nem is társadalmi felmérést készítettem, hogy kinek tűnik majd fel a hiányom, vagy ki keres majd először. Amúgy Zay volt az.
Tehát elmesélem, hogyan is alakult ki ez a mérhetetlenül szerencsétlen helyzet.
Kezdjük azzal, hogy Keaton, csupán saját kedve szerint megcsókolt azon a bizonyos karácsonyi kiránduláson. Nem is tudom, talán azt gondolta, ettől majd jobb lesz nekem. Vagy neki. Inkább azt el sem mesélem, mi történt közvetlen ezután a kis incidens után. Olyasmiket kell elképzelni, mint a "Jé, nem is volt olyan rossz!" vagy "Bocs, ezt nem kellett volna." Persze kizárólag Keaton részéről, én meg sem szólaltam. Illetve nem mondtam ilyen "szépeket". Másnap reggel korán összeszedelődzködtem, és leléptem, mielőtt Keat felkelt volna.
Először arra gondoltam anyuhoz megyek, az megfelelő távolságra lenne innen, és remekül elérhetetlen. Aztán rájöttem, hogy ez nem a legjobb ötlet, tekintve, hogy nem csak, hogy nem látnak szívesen, de még csak nem is megyek szívesen.
Így hát a második lehetőségre esett a választásom, ami a nagybátyámat, Jacket jelentette.
Ha már így szóba jött, mesélnék is róla pár dolgot, csupán a teljesség kedvéért.
Jack Princeton, mint az a nevéből is jól látszik, apa testvére, pontosabban az öccse. Legalább tíz év van köztük, így Jack még mondhatjuk, hogy a toppon van. Minden tekintetben. Főleg a nők terén. Harmincöt éves, nőtlen szívtipró. Jellemző, hogy pont az én nagybácsim. Külsőre: fekete haj, napbarnított bőr, barna szemek, mindig hibátlan megjelenés. A belsőrét inkább hagyjuk. Szóval felhívtam ezt a remek nagybácsit, pontosan Karácsony másnapjának reggelén, és megkértem, hogy hadd utazzak hozzá, és lakhassak nála néhány napig.
Egy nő vette fel, akiről később kiderült, hogy a barátnője. Autumn – mert, hogy így hívják – és Jack még csak pár hónapja vannak együtt, ami reális is, mert az ideköltözésem óta nem beszéltem a nagybácsimmal.
Egy szó, mint száz, Autumn azonnal befogadott, amint ismertettem vele válságos helyzetemet. Furamód nem hazudtam neki, pedig egyáltalán nem ismertem, és ha ismertem volna, normális esetben akkor is hazudtam volna. Viszont ez a nő nem semmi, az első pillanatban tudtam, amint meghallottam a hangját, hogy egy szavamat sem hinné el. Végül is így is úgy is jól jártam, mert máris indulhattam hozzájuk. Miamiba. Újabb százmillióezer kilométer utazás után bekopogtattam Jack ajtaján.
- Csá, Royce! – köszöntött Jack lazán, majd jól összeborzolta a hajamat.
- Szia, Jack bácsi! – szívattam szándékosan, mire azonnal felszaladt a szemöldöke.
- Tudod, kit nevezzél te bácsinak!
- Igen. Téged.

- Oh, Jack bácsi. Ez tetszik! – jelent meg valahonnan Autumn, és kedvesen magához ölelt.
Azonnal megkedveltem. Mármint nem az ölelés, hanem a beszólás miatt. 

Következő rész: 
Előző rész:

4 megjegyzés :

  1. IMÁDOOOOOM!! De Keaton kiakaszt. De Royce eléggé ügyes volt ezzel a hopp dologgal😂😂 tetszik✌💗

    VálaszTörlés
  2. IMÁDOOOOOM!! De Keaton kiakaszt. De Royce eléggé ügyes volt ezzel a hopp dologgal😂😂 tetszik✌💗

    VálaszTörlés
  3. Ez most komoly??? Pedig már úúgy örültem, h összejöttek ;(
    De legalább új kedvencem lett. Jack bácsi <333

    VálaszTörlés
  4. Ajj kivancsi vagyok hogy Keaton mit szol ehhez... legyn mar egy olyan resz ami keaton szemszogebol legyen irva egybkent imadom es hamar hozd a kovit! 😁😘😜

    VálaszTörlés