2015. december 24., csütörtök

Váratlan, karácsonyi különkiadás, 6. rész (20.rész)

- Mi bajod van? – bámult rám Keaton, miközben a ház felé haladtunk.
- Az égvilágon semmi! – vágtam rá rögtön, sajnos túl gyorsan, mert azonnal észlelte a furcsaságomat.
- Aha, oké – mondta, nyilván leesett neki, mi van, és most már ő is fura lesz.
- Hallo? – vettem fel az éppen csengő telefonomat.
- Royce! Ez borzalmas! Nem tölthetem Wyattel kettesben az éjszakát! – hallottam meg Zay teljesen pánikba esett hangját. Időközben beértünk a házba, és éppen próbáltam leráncigálni magamról a kabátomat.
- Nyugi már! Ez nem jelenti azt, hogy… - kezdtem, de nyomban a szavamba vágott.
- Én is tudom, hogy nem jelenti azt!
- Akkor meg mi a gond? – Milyen ironikus, nem? Halál lazán tettem fel neki ezeket a kérdéseket, mintha tök normális éjszaka elé néznénk, miközben ugyanazokon izgultam, mint Zay.
- Beszélgetni fogunk – suttogta a barátnőm. Jó, mégsem ugyanaz volt az idegeskedésünk tárgya.
- Továbbra sem értem, mi ezzel a gond. Sőt, még annyira sem, mint eddig.
- Nem véletlenül nem beszélgettünk az elmúlt három évben – avatott be Zay. Illetve, azt hitte, hogy beavatott, közben olyan dolgokat árult el, amelyeket már nagyon régóta tudtam.
- Hm – válaszoltam rettentő értelmesen.
- Royce, én nem azért szakítottam meg a kapcsolatom vele, mert zavart a népszerűsége – jelentette ki határozottan.
- Na, ne mondd! – csúszott ki a számon, és hallottam, ahogy kapkodta a levegőt.
- Te tudtad?!
- Szerintem mindenki tudta – szóltam el magam ismét.
- Ez komoly?
- Nem, dehogy. Maximum Keaton és én – ellenkezett.
- És végig csak kussoltatok csöndben? -  Hirtelen nem tudtam, hogyan máshogyan lehetne még kussolni.
- Nem a mi dolgunk – feleltem, mert valóban így gondoltam.
- Ebben van igazság, de – bár nem az én dolgom – neked is lesz megbeszélnivalód Keatonnel – vágta még utoljára a fejemhez, mire csak fintorogtam.
- Kösz, Zay! Észben tartom. Aztán csak óvatosan! – raktam le a telefont nevetve.
- Ki volt az? – szegezte nekem a kérdést Keaton.
- Ki vagy te? Az testőröm? Mi közöd hozzá? – értetlenkedtem.
- Nem, de szívesen tudnék róla, hogy jól vannak-e a barátaim.
- Háh! Tudsz te aggódni is. Amúgy meg, igen. Zay legalábbis fizikailag.
- Megviseli a Wyattel kettesben töltött idő? – vigyorgott gonoszul Keaton.
- Olyasmi – dünnyögtem.
- Gyere, együnk – invitált a konyhába.
- Csak nem főztél? – gúnyolódtam.
- Nem – jelentette ki.
- Gondolhattam volna.
A vacsora mondhatni kínosan telt. Na, jó, nem ez a legjobb kifejezés rá, de nem élveztem túlságosan. Végig csöndben ültünk, egyikünk sem szólt egy szót sem, csak ettünk. Nem igazán tudom mire vélni, hogy Keaton olykor sokat beszél, de csak rosszakat, valamikor kedves, és a legtöbbször csak hallgat.
Most ott tartottunk, hogy itt ültem a szobámban, és… Hát, igen, csak ültem. Viszont unatkoztam, de semmiképpen nem voltam hajlandó kimenni oda, ahol ő volt. Így hát úgy döntök, rajzolni fogok. A helyiség ablakai hatalmasok voltak, előttük nagy párkány, rendkívül jó kilátással. Elhelyezkedtem, felraktam a fejhallgatómat, és rockot hallgattam, miközben a gyönyörű havas tájat rajzoltam. Eszembe jut, mikor még Wyattéket örökítettem meg, ahogyan játszottak a téren, mígnem Keaton elkobozta a művemet. Vajon meg van még neki? Biztosan kirakta a falára. Ja, persze, valószínűleg elrakta valahova mélyre. Csak tudnám, minek vette el.
Már majdnem készen voltam, mikor hirtelen eltűnt a kezemből a lap. Értetlenül néztem fel a mellettem álló Keatonra, aki jó szokásához híven kopogás nélkül jött be, aztán nem szólt, hogy itt van, végül elvette a rajzom. Nagyon imponáló…
- Mi van? – csúsztattam le a fejhallgatót a hozzá közelebbi fülemről.
- Semmi – felelte, majd elindult kifelé.
- Ne már! Most miért viszed el? Megint – tettem hozzá, és utána eredtem.
- Csak úgy – válaszolta, de meg sem állt a nappaliig. Ott aztán leült a kanapéra, és letette a dohányzóasztalra a képemet.
- Galériát nyitsz az ellopott rajzaimból? – vontam fel a szemöldököm.
- Dehogyis – legyintett, de szerencsére nem tett hozzá semmilyen becsmérlő megjegyzést.
- Felgyújtod őket?
- Nem!
- Akkor minek neked?
- Tetszenek – jelentett ki, mire egy pillanatra belém fagyott a szó. Még sosem mondott ehhez hasonlót.
- Komolyan?
- Igen.
- És miért nem kéred el? – támadtam neki újból.
- Az túl egyszerű lenne.
Végig néztem rajta. A kanapén ült, egyik lábát átkulcsolva a másikra fektetette, egyik keze a karfán pihent, míg a másikban egy poharat tartott. Sötét farmernadrágot, és barna pólót viselt, mely kiemelte sötétkék szemeit. Haja kissé kócos volt, de mégis remekül állt. Megpaskolta maga mellett a fotelt, jelezve, hogy üljek oda. Úgy kezelt, mint valami kutyát, mégsem tettem szóvá. Most nem.
- Boldog Karácsonyt! – mondta, mire halványan elmosolyodom.
- Neked is Boldog Karácsonyt! – köszöntöttem én is. – Most megkapom ajándékba a rajzaimat?
Keaton olyat tett, amit csak ritkán. Elmosolyodott, de úgy igazán, szívből jövően.
- Valóban megfordult a fejemben – vallta be, és ezen felnevettem.
- Jellemző.
- Nem, amúgy nem. Nem kapsz tőlem semmit.
- Te sem kapsz tőlem semmit sem – válaszoltam vigyorogva.
- Jól van ez így.
Keaton felém fordította a fejét, tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Annyira közel ült hozzám, hogy éreztem a testéből áradó meleget, és azt az illatot, amit annyira imádtam. Arca mintha egy picit közeledett hozzám, mikor váratlanul megcsörrent a telefonom. Összerezzentem ijedtemben.
- Hm? – vettem fel kissé kábultan.
- Boldog Karácsonyt! – üvöltötte Zay és Wyatt összhangban. Legalább ők jól érzik magukat együtt.
- Nektek is Boldog Karácsonyt! – dünnyögtük Keatonnal, bár őt élénkebbnek láttam, mint magamat.
- Mi van veletek? Csak nem veszekedtetek megint? – vont kérdőre minket Wyatt rögvest.

- Nem, dehogy. Nincs gáz – nyugtatta meg Keaton, de én csak arra tudtam gondolni, hogy igenis van. Óriási nagy.


Először is Nagyon Boldog Karácsonyt kívánnék minden kedves olvasómnak! Köszönöm, hogy itt vagytok velem! Másodszor pedig ez a rész azért ilyen rövidke, mert mégiscsak ma mindenki ünnepel, nem pedig blogot olvas. Remélem mindenkinek örömmel teli Karácsonya, és szünete lesz! e

 Következő rész: 
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/12/varatlan-karacsonyi-kiadas7.html 
Előző rész:
csillagokhullas.blogspot.com/2015/12/varatlan-karacsonyi-kulonkiadas5.html
Bejegyezte: dátum:

9 megjegyzés :

  1. Starry sky2015. december 24. 4:04

    Nekem ez eddig a kedvenc részem (annak ellenére, hogy nem túl hosszú) ❤
    Boldog karácsonyt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kollár Betti2015. december 24. 7:47

      Köszönöm!:) Neked is Boldog Karácsonyt mégegyszer, itt is. És a következő szerintem még jobban fog tetszeni:3

      Törlés
    2. Starry sky2015. december 24. 14:51

      Ennél is??? Te jó ég, de várommmm!!!

      Törlés
  2. Unknown2015. december 24. 5:03

    Valaki mondja el hogy miért szakította meg a kapcsolatot Zay Wyatt-el, mert valahol lemardtam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kollár Betti2015. december 24. 7:46

      Még a sztori elején kiderül, hogy Zay és Wyatt legjobb barátok voltak, mígnem a gimi legelején Wyatt összejött Seraphinaval, népszerű lett, míg Zay nem. Ez segítség volt?:)

      Törlés
  3. Unknown2015. december 24. 10:39

    Neked is boldog karácsonyt :) köszi, hogy még így, ünnepekkor is raksz fel részeket <3

    VálaszTörlés
  4. Dalma2015. december 24. 15:28

    Ezert a reszert konkretan imadlaaaaaaak Bettiiiiiiiii💗💗💗💗 megerdemelesz egy pingvint, gratulalok🐧

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )