2015. október 15., csütörtök

Sky Wondervood, 2.rész

A nap lassan telik és nehezen. Mindenki autogramot, fotót, ingyen jegyet akar, senkit nem érdeklek én igazából. Persze számítottam erre. Csak semmi meglepetés.. 
Az ebédlő telve van, alig látok üres helyet és bár mindenhova hívnak, inkább fogom a tálcám és kisettenkedek az udvarra. Nem is értem, hogyan sikerül, de senki nem követ. Leülök az egyik napsütötte padra és élvezem a meleget, mikor valaki árnyéka vetül az arcomra. Reménykedem, hogy nem Gabe az. 
- Leülhetek? - érdeklődik az ismerős hang, mire megnyugodva fellélegzem és kinyitom a szemem.
- Persze.
- Az ebédlőben nem akadt elég hely? - kérdezi, és hangjából csak úgy árad a gúny.
- Nem - válaszolom, és kezd felmenni bennem a pumpa.
- Bocs - gondolja át. - Én mindig itt eszem. Gyakorlatilag az én helyemen ülsz.
- Akkor ez most már az enyém - akarom mondani, de félreértené, így inkább szótlanul arrébb csusszanok a padon. Így sincs túl jó véleménnyel rólam.
- Ne! - kapja el a karom és visszahúz maga mellé - Jó így.
Persze, hogy jó, finom friss szappan illatot áraszt. Megigazítja térdén a fekete csőnadrágot, már-már azt hiszem, zavarban érzi magát, de rá kell döbbenem, hogy csak melege van.
- Igazából miért vagy itt? - szólal meg hosszú hallgatás után.
- Mert nem szerettem volna a többiekkel enni – mondom, hiszen mi rejtegetni valóm lehetne. Azon kívül persze, hogy minden.
- Úgy értem a sulinkban – helyesbít Reid szórakozottan.
- Azért, amit mondott Mrs. Whiters - válaszolom gépiesen, bár tudom, hogy semmi értelme a hazugságnak, hisz korábban is majdnem lebuktatott.
- Szükséges mondanom, hogy nem hiszek neked?
- Tekintsünk el tőle - bólintok lemondóan.
- Jól van. Játsszuk azt, hogy egy titok tőled, egy tőlem.
- Miért érdekelnének a titkaid? - kérdezem.
- Mindketten tudjuk, hogy érdekelnek - vigyorodik el nagyképűen, de valahogy mégis őszinteséget sugároz az arca.
- Rendben. Te kezded.
- Oké. Apám meghalt - mondja, arca kifejezéstelen, rezzenéstelenül hagyják el száját a szavak.
- Sajnálom - sütöm le a szemem.
- Ne tedd. Sosem volt jó ember.
- Értem.
- Te jössz. És ez technikailag kettő volt a részemről - biccent felém, majd beleharap a hamburgerébe, engem figyel, miközben rág. Szeretnék vele leállni vitatkozni, hiszen gyakorlatilag azért ez inkább egy információ volt, mint kettő.  Erősen gondolkozom, mit mondjak neki, de bárhogy próbálom elterelni a gondolataim, csak az jár a fejemben, hogy nem vagyok Sky Wondervood.
- A nagyapám tagja volt az FBI-nak - mondom ki végül, és láthatóan nincs meglepve.
- Sejtettem valami ilyesmit, a leírásod rólam igencsak részletesre és pontosra sikeredett - tűnődik el a korábban történtekre célozva. 
- Hallgatlak - nézem az arcát és némi izgatottságot érzek, hogy új dolgokat tudhatok meg róla.
- Dolgoztam pár évig hazugság vizsgálóként.
- Mi van?!
- Tudod, voltak azok az idők, mikor nem működött a gépi technika, nemzetközi katasztrófa és társai. Na.
- Meg a vicceid is kifinomultak - vigyorodok el, mire féloldalasan rám sandít.
- Tehát kifinomultnak tartasz - értelmezi a hallottakat.
- És érdekesnek. Különlegesnek. És furának - egészítem ki, mire felszalad a szemöldöke.
- Furának?
- Itt ülünk kint és egy órás ismeretség után a titkainkat sorakoztatjuk fel.
- Ez alapján te is ugyanolyan fura vagy.



Következő rész: 
Előző rész:

4 megjegyzés :

  1. Kérlek folytasd mert nagyon jó :)

    VálaszTörlés
  2. Ma másik kerül fel, de hamarosan érkezik ez is:) köszi, hogy olvasol. 😍

    VálaszTörlés
  3. Én is szívesen olvasnám a folytatást, nagyon jól írsz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen:) Hamarosan felkerül a következő rész, addig is szavazz vagy iratkozz fel nyugodtan:)

      Törlés