2015. október 18., vasárnap

Rád találni, 2.rész

- Figyelj, tudom, hogy utálsz, de nincsen hol aludnom. Csak ma éjszaka, megszállhatnék nálatok? - a suli parkolójában állunk, Rowen zöld szemei engem fürkésznek. Bár titkon reménykedem, mégsem javít ki. Tényleg utál. Ha most indokot szeretne, inkább a parkban alszom. Emily felajánlotta a társaságát estére, de életemben először nem vágytam effélére.
- Oké - bólint, majd beszáll a kocsijába, én pedig mellé pattanok.
- Itt hagyod a kocsid? - kérdezi, de már járatja a motort.
- Aha – felelem visszapillantva az állítólagos kocsim irányába, ami természetesen nincs is.
Egész úton hallgat, és ezúttal hálás vagyok neki érte. Kíváncsi vagyok, hol lakhat, milyen a családja, hogy vajon, hogy lehet akkora butus, hogy elvisz az otthonába pont engem. Nyilván érzi, hogy valami gáz van körülöttem.
Egy hatalmas óceánparti ház udvarában parkol le. Olyan féle, amiben luxus medence, egy kosár és gördeszka pálya van.
- Itt laksz? - bámulom a telket ámulva.
- Itt - belép az ajtón én pedig követem. - Szia, apa!
A nappaliból nyíló dolgozószobában egy középkorú férfi ül előregörnyedve, valamiféle könyvbe temetkezve.
- Szia, kicsim! - köszön, de egy pillantásra se méltatja Rowent. Ahogy engem se. Épp azon tanakodom, esetleg tudassam az itt létemről, de meg mielőtt cselekedhetnék, Rawen felhúz maga után a lépcsőn. Jobbnak látom nem faggatni, mi is volt ez az előbbi jelenet. Szeretném itt tölteni az éjszakát. Nem kockáztatom meg, hogy kidob.
- Ez lesz a te szobád! – mutat az egyik helyiségre, nyilván vendégszobaként funkcionálhat. Nagyon elegánsan van berendezve, minden egyes bútor méreg drágának tűnik, annyira, hogy le sem merek ülni. Úgy érzem, csupán a személyiségem is képes lenne bepiszkolni a szobát.
Rowen időközben kiment, így utána osonok, majd bemegyek az ő szobájába. Hát igen, nem meglepetés, hogy nem rózsaszínek a falak és gyakorlatilag nincsenek kifejezetten lányos dolgai sem. 
- Mit keresel itt? – mordul rám, majd felkapja néhány cuccát és elhalad mellettem.
- Hova mész? – érdeklődöm.
- Ki – feleli kurtán. Na, nem mintha engem ennyivel le lehetne rázni.
- És hova ki?
- Szörfözni – mondja, mire - azt hiszem ma már negyedszerre – leesik az állam.
- Csatlakozhatok? – vigyorgok ezerrel, mert már miért hagynék ki egy ilyen lehetőséget? 

Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/10/rad-talalni1.html
Bejegyezte: dátum:

8 megjegyzés :

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )